Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
dászat, különösen népgazdászat, a képző művészetek, földirat, történelem, statisztika, közlekedés és forgalom köréből... Ismertetéseket a nyilvános intézetek, névszerént a népipar-, és kereskedelmi-tanodák, és egyesületek, továbbá természet és műgyüjtemények szervezetéről. Bírálattal párosult ismertetéseket a hazai irodalom, kiválólag a nép- és iparirodalom mezején megjelent figyelemreméltó elmeművekről.” Egy nyugtalan lélek széles, országot-világot átfogó érdeklődési körét kínálta az ipar kapitalista fejlődésébe még csak bekapcsolódni kezdő, a Mecseken alig-alig túlnéző, szűklátókörű kisváros lakosságának. A társadalom válasza egyenlőre: a lap előfizetők hiányábani bukása volt.3 A praktikus érzék, az erős, koncentrált akarat — sok adottsága mellett — hiányzott belőle. „Horgonyát mindig a remények kék tavába vetette és az sohasem talált szilárd talajt.” A kereskedő vagy kapitalista ipari vállalkozó kellékei hiányoztak lényéből, mégis hozzá fűződik a gyár első, kezdeti kora.4 A nyugtalan fia jövőjén töprengő Zsolnay Miklósnak Czvetkovics Ferenc pécsi bányavállalkozó azt a tanácsot adta, hogy vásárolja meg Ignác részére a Szigetvár melletti lukafai, kőedény-manufaktúrát. Ezt a manufaktúrát 1846-ban Auer bécsi,! Koharich szigetvári kereskedőkkel társulva Czvetkovics alapította, de aztán megvált tőle. Az akkori tulajdonosa, Spitzer Sámuel kapuvári vállalkozó is szeretett volna túladni rajta.5 A magyar agyagipar ekkor, 1852-ben, már jelentős múltra tekinthetett vissza. Az országban sok helyen, Tolna (Mórágy), Fejér (Csákvár), Komárom (Tata), Veszprém, Vas, Sopron, Pozsony, Gömör (Pongyelok, Süvete stb.), Heves (Gyöngyös, Tiszafüred), Borsod (Mezőcsát), Zemplén (Sárospatak), Hajdú (Debrecen, Nádudvar), Jász-Nagykun-Szolnok (Mezőtúr), Pest, Csongrád (Hódmezővásárhely, Szentes) és Baranya megyékben, továbbá Erdélyben virágzott a fazekasság, hogy csak a kiemelkedőbbeket említsük. Néhol egész falvak foglalkoztak vele. Városainkban pedig több helyen nyoma maradt a fazekas céheknek. 3 „Fazekas” [Mattyasovszky-Zsolnay Tibori: A Zsolnay gyárról. Pécs szab. kir. város Majorossy Imre Múzeumának Értesítője. 1941. 92. old.; Pécsi Iparlapok, 1862 1. sz. 4 Mattyasovszky-Zsolnay Teréz feljegyzései. Kézirat, 8. old. 5 Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés 1790—1848. Közoktatásügyi Kiadóvállalat 1951. 280. old. „Fazekas” [Mattyasovszky-Zsolnay Tibor]: A Zsolnay-gyárról. Pécs szab. kir. város Majorossy Imre Múzeumának Értesítője, 1941. 91. old.; Mattyasovszky-Zsolnay Teréz feljegyzései. Kézirat, 9. old.> Hetilap, 1846. 101. sz. 40
