Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900

A vándor olasz mesteremberek és a 16. században betelepült cseh-morva habánok nálunk is ismertté tették és elterjesztették az ónos máz használatát, amelyre fémoxidokkal festettek. Ez volt a fajansz.

A 18. században, az európai piacokon feltűnt az áttetsző anyagú, finom mázú kínai titok: a porcelán. Megjelenése a kerámia felé irányította a közfigyelmet. Európában jóidéig nem sikerült porcelánt előállítani, és a fajansszal próbálták meg vele szemben felvenni a versenyt.

Ezért a 18. században külföldön a kezdeti tőkés fejlődésbe belekapcsolódó uralkodók, nálunk pedig a nagybirtokosok egymással versenyezve létesítettek fajansz-manufaktúrákat, vagy támogatták birtokaikon ezek alapítását. Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc 1743-ban vetette meg alapját a holicsi fajansz-manufaktúrának. Ekkor jött létre az Eszterházy-uradalom árnyékában, 1775-ben, a tatai fajansz — vagy ahogy akkor nevezték — majolika-manufaktúra is. (A nagybirtokon létrejött manufaktúrák adómentességet élveztek, ezért több polgári vállalkozás itt indult meg.)

Az agyagipar a technika terén a 18. században további lépést tett előre. Az eddigi színes alapanyag helyett finomabb, keverés, gyurmálás útján előállított, sárgás-fehér anyagot alkalmaztak, amelyet ólommázzal vontak be, és magas tűzön égettek ki. Ez a keménycserép, amelyet a közhasználat helytelenül kőedénynek, finomfajansznak nevez. A keménycserép (kőedény, finomfajansz, angol fajansz) feltalálása után most már keménycserepet előállító manufaktúrák keltek életre a nagybirtokokon. Ezek közül nevezetesebbek a Károlyi-uradalomban 1830-ban Hollóházán (Abaúj-Torna m.), a Coburg hercegi uradalomban 1850- ben Murányban létesített keménycserép-manufaktúrák. A régebbi vállalkozások, Holies, Tata és Buda is áttértek a keménycserép-gyártásra. A 18. század elejétől kezdve azonban egyre több olyan keménycserép-manufaktúra keletkezett, amelyet- polgárok alapítottak. Ilyen polgári alapítású keménycserép-gyár jött létre 1800-ban Körmöcbányán, 1802-ben Pápán, 1852-ben pedig Iglón. Ebbe a sorba illeszkednek bele a nagymartom (Sopron

m.), brassói, városiődi, kassai, miskolci, lukafai és még más hosszabb-rövidebb életet élt keménycserép-üzemek. Bennük a polgárok kereskedelemből eredő tőkéje alakult át ipari tőkévé.6

6 Mo. Gy. i. 1898. VII. köt., 133. old.; A magyar kerámika története. Szerk.: Siklóssy László. Bp., 1917.: Révhelyi Elemér: A tatai majolika története Bp., 1941. 10. old.; Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés 1790—1848. Közoktatásügyi Kiadóvállalat 1951. 113, 205. old.

41