Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
következőkből állott: a Fő-téren egy ház 79 négyszögöl telekkel. Ugyanitt egy másik ház ugyanakkora telekkel. A Szkókó-dűlőben egy 2055 négyszögöl terjedelmű szőlő 810 négyszögöl szilváskerttel. Egy másik 2967 négyszögöles szőlő 310 négyszögöl szilváskerttel. A budai külvárosban egy ház 551 négyszögöl telekkel és mellette még 1600 négyszögöl ingatlan (a mai gyárterület magja). Vagyonának gyarapodásával Zsolnay Miklós társadalmi helyzete is megváltozott. 1825-ben feleségül vette Ballay Teréziát, egy pécsi tanár leányát. A házasságkötéshez választott tanúk — polgári szokás szerint — utalnak a házasulandók társadalmi helyzetére. Zsolnay Miklós tanúja keresztapja, Kaltwasser Miklós pistor (bábos), menyasszonyáé Hölbing Ignác patikus volt. Gyermekeik pályaválasztása is mutatja a család emelkedését. Imre kereskedői pályára lépett. Vilmos külföldön tanult és a szülői rábeszélésnek engedve, nagy nehezen szánta rá magát arra, hogy szintén kereskedő legyen. Ignácból gazdász, Györgyből jogász, Cölesztinből pedig katonatiszt lett.2 A család tehát az ötvenes évekre már megtollasodott, jómódú kereskedő familia, amely a vezető pécsi középpolgárok sorába emelkedett. ZSOLNAY IGNÁC KŐEDÉNY-MANUFAKTÚRÁJA 1852—1864. Ignác, a legidősebb fiú, Magyaróváron gazdásznak készült. Közben meg is házasodott. Egy szinésznőt vett feleségül, aki „polgári” életkörülmények között megtalálta és megállta a helyét. A férj azonban egész lényével úgy állt az élettel szemben, mintha ő jött volna művészi pályáról. Szlavóniai gazdatiszti állása nem tetszett neki. Azt ott hagyva, családjával hazatért Pécsre, a szülői házba, az üzletbe. De nem a kereskedésért, az iparért lelkesedett. Nyugtalan tehetség volt, aki megragadta kora lényegét: a kibontakozó, akkor még haladó elemeket is magában rejtő, az árnyoldalakat utilisztikus etikával elkendőző, polgárságot felemelő kapitalizmust. „Mi most — írta a 60-as években — egy feltarthatatlan haladási időben élünk. Egy haladásban, mely nemcsak egyes szakmákra szorítkozik, hanem minden emberi munkásságra kiterjed ... Mindig nagyobb tökélyre jutni, tudományt terjeszteni jólétet elősegítve, ez azon cél, melyet elérni főfeladatunk ...” A 60-as években Pécsi Iparlapok címen újságot indított, amelyben közölni szándékozott: „Értekezéseket az iparági tudományok, a kereskedelem, bányaművelés, gyár, kézműipar, gaz-2 Pécsi rk. Várplébánia-Matricula 1825. 39