Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
V. A pécsi porcelángyár
ban: az égetésben egy új alagútkemence beállítása mutatja a fejlődést, amellyel az égetési tér hossza 15 méterről 85 méterre nőtt meg. Mindezzel párhuzamosan szállítóalagút, szállítókocsik és felvonók beállításával meggyorsult az anyagmozgatás. Az üzem új laboratóriumot kapott, amely jelenleg az ország legkorszerűbb nagyfeszültségű laboratóriuma. A gyár épületeit még a gőzmeghajtás korában emelték, amikor a munkagépeket és vele a munkahelyeket az erőgép köré kellett összezsúfolni. Az első világháború után az üzem áttért az elektromos meghajtásra. Az egyedi meghajtású elektromos munkagépek bevezetése a régi épületbe azonban még nem vezetett a munkahelyek jobb elosztására, kisebb zsúfoltságra és kevesebb lármára. A gyár csak most, a szocializmus építése idején kezd az elektrifikálás adta lehetőségek alapján külsőleg, épületeiben is modern, tágas, világos munkatermekkel bíró üzemmé átalakulni. Ilyen tervezésben készült egy új épület az új masszamalom, a korongosműhely, szárító és egy alagútkemence befogadására. A szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő növekedéséhez és tökéletesítéséhez a termelékenység fokozása is szükséges. E téren szintén döntő változás történt. A munkáslétszám megnőtt. A munkaerővándorlás megszűnt. A változott külső körülményekkel párhuzamosan megváltozott a dolgozóknak a munkához való viszonya is. Központi problémává vált számukra a termelés, pontosabban a termelékenység emelése. A termelékenység fokozása a munkaversenyeken keresztül indult meg, amely 1952-re úgy kiszélesedett, hogy ekkor már a dolgozók 94%-a állott itt versenyben. 1953. év végén 151 okirattal vagy jelvénnyel, 4 kétszeresjelvénnyel és 2 munkaérdemrenddel kitüntetett dolgozója volt a gyárnak. A termelés emelkedése a termelékenység fokozásának csak az egyik oldala. Vele párhuzamosan csökkennie kell az önköltségnek is. A Nazarova-, Vorosin-, Röder-mozgalom meghonosodása után a gyár dolgozói 1952-ben a selejtet 10% alá szorították le. Ilyen eredményt még a legkorszerűbben felszerelt külföldi gyárak sem tudnak felmutatni. A dolgozók újításaikkal is hathatósan hozzájárultak a termelékenység növeléséhez. Az így elért megtakarítások értéke 1952-ben 860 000 Ft-ot tett ki. A gyár cikkei nemcsak belföldön kerülnek eladásra, hanem a népi demokráciák, továbbá a kapitalista államok piacain is. 238
