Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
V. A pécsi porcelángyár
A felszabadulás ótgr nálunk a szocialista felhalmozás törvénye érvényesül. Ennek értelmében a Magyar Népköztársaság gazdagságpolitikája arra irányul, hogy a munkásosztály életszínvonala állandóan emelkedjék. így a munkabérekre kifizetett összeg a termeléshez hasonlóan évről-évre növekedett. Üzemi szociális intézmények terén — amint az előző fejezetben rámutattunk — a Zsolnay-gyár és az összes pécsi gyárak a kapitalizmus idején kezdetleges állapotban voltak. Azoknak a már említett modern üzemi épületeknek a használatba vétele, amelyeket az új technika, a racionálisabb munkaszervezés alapján terveztek, azt jelenti, hogy a dolgozók munkahelyein jobbá vált a világítás, fokozódott a tisztaság, csökkent a zaj és a zsúfoltság. A munkakörülmények higiénia szempontjából javultak. Ugyanakkor jelentősen fejlődtek az egészségügyi berendezések is. Az összes gépeket ellátták védőberendezéssel, hogy a balesetek lehetőségét csökkentsék. Ott, ahol ennek szüksége mutatkozott, a dolgozókat munkahelyüknek megfelelően védő ruhákban, lábbelikben és védőételekben részesítik. Az orvos naponta 4 órát rendel, és minden másnap ellenőrzi a munkahelyiségeket. A kapitalista viszonyokhoz mért haladást 4 létesítmény bizonyítja legjobban. A tőkés vezetés alatt álló gyár egyetlen zuhannyal volt felszerelve. Jelenleg 24 zuhany áll a dolgozók rendelkezésére és ezenkívül folyamatban van egy 500 személyes fürdő építése. A régi gyárban étkezőhelyiség nem volt. Ma 3 nagy ebédlő várja a dolgozókat. Ugyanígy teljesen új intézmény a gyárban a bölcsőde 26 ággyal és az óvoda 38 férőhellyel. A megelevenült üzemi kulturális élet pedig egy nagy előadótermet és színpadot is magába fogadó kultúrotthonnal bővült ki. Nemcsak a termelés, nemcsak a dolgozók munkája változott meg azóta, hogy a pécsi Zsolnay-gyárból Pécsi Porcelángyár lett, hanem nagyot fejlődtek a munkásság életkörülményei is. Szocialista iparfejlődésünk iramát és méreteit jól mutatja a fejlődésnek az az útja, amelyet a gyár a felszabadulás óta tett meg. A középkorban a székesegyház és a városnak latin nevét adó templomok voltak Pécs szimbólumai. A kapitalizmus idején a helyi alapokból nagyra nőtt, a nap színeiben játszó díszedényeket és épületkerámiákat előállító Zsolnay-keménycserépgyár vált Pécs szimbólumává.2 2 Pannónia 1938. 58. old. 239 _
