Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
A válság befejezte a használati edény és ipari porcelángyárra való áttérés folyamatát, és megpecsételte az egykori díszműárugyár festőinek sorsát. A festőműhelyt bezárták, a festőket szélnek engedték. A fajansz- és porcelánfestészet nem is támadt fel a régi méretekben többet. Az elbocsátottak pedig belezuhantak a város munkanélkülijeinek, az alkalmi munkából tengődőknek szomorú, egyre növekvő tömegébe. 1929 végén 1505 munkanélkülit írtak össze Pécsett. Amikor az 1930. év a végéhez közeledett, kereset nélkül állott 1800 munkás 5400 családtaggal, 600 önálló iparos 1800 családtaggal és 100 kereskedő 300 hozzátartozóval. Összesen 7500 ember, Pécs lakosságának 14—15%-a. 1931 elején a munkanélküliek száma már 3600-at, az ellátatlanoké pedig 10 000-et tett ki.36 1933 végén 5341 nyilvántartott, 1000 nyilvántartásra nem jelentkezett dolgozó és ezeknek nem ismert számú hozzátartozója tengődött és szenvedett a városban.37 De lejjebb szállt azoknak az életszínvonala is, akik kerestek. Pécs javadalmi hivatalának adóbevételei például azt mutatják, hogy a húsfogyasztási adó, amely 1930-ban még 133 ezer, 1931-ben csak 123 ezer pengő bevételt hozott a városnak.38 Akiknek pedig alig, vagy semmi bevételük sem volt, a nyomor mérhetetlen mélységében éltek. „Megfigyelhető, — mondja az egyik ez időből származó hivatalos jelentés — hogy a tengerit mindinkább élelmezési célokra is veszik olcsóságánál és bolettamentességénél fogva.” A nyomorgóknak kifogyott a tüzelője. A pécsújhelyi szénmosónál megjelentek a salak közt hulladékszenet kereső emberek csapatai. „A kapargálók közt van munkanélküli iparos, iparossegéd, asszony, leány, még mezítlábas gyerek is.”39 A két baj, az éhség és a fázás nem járt egyedül. „Szemmelláthatólag mind nagyobb méreteket ölt a cselédség és a munkásság ruházatának lerongyolódása.” Baranyában — mondja a továbbiakban ugyanez a jelentés — „... a nyomor a városokban és falvakban borzalmas. A koldusok száma ismét növekszik, főleg gyermekek koldulnak. Vókányban január 30-án egy ilyen éhhalált halt és megfagyott gyermeket találtak. A városokban a hangulat kormányellenes, a falvakban azon-36 Dunántúl, 1930 jan. 8. sz.; 1930 nov. 28. sz.; 1931 febr. 12. sz. 37 Pécsi Napló, 1934 jan. 6. sz. 33 Dunántúl, 1932 jan. 23. sz. 39 Dunántúl, 1932 jan. 21. sz. 22S
