Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944

ban forradalmi. Ennek következtében a szocialista és egyéb baloldali agitáció a legtermékenyebb talajra talál.. .”40

A válság az egész gazdasági életet alapjaiban ingatva meg, felvetette a munkanélküliség és nyomor kérdését. A város a régi módon, ínségakcióval, jótékony egyletekkel, szegényházzal, árvaházzal, tehát karitatív úton próbálta megoldani a kérdést úgy, mint a húszas évek elején.

A kiosztott ebédek, a szegényeknek juttatott 22 vagon szén és 13 vagon tűzifa természetesen a kérdésnek karitatív módon való megoldására sem bizonyult elégségesnek.

„A városi ínségakció fedezet hiányában — állapítja meg a már idézett nemzetvédelmi jelentés — alig tud számba jöhető segítséget adni.”41

Az eredménytelenséget látva, a város tanácsa egy külön bizottság és az e célra felállított városi népjóléti hivatal bevonásával közigazgatási eszközökhöz folyamodott.42

Közmunkák és középítkezések megindításával akartak munkaalkalmat teremteni, és ily módon szerették volna a munkanélkülieket keresethez juttatni. Tizenegy nagy közénítkezés indult meg. Ezeknek fedezetét a városi pótadó emelésével és ínségadó bevezetésével kísérelték meg előteremteni.43

Amikor ez nem sikerült, a komor helyzetben Pécs polgármestere felhívással fordult a lakossághoz: „A magántőkének is meg kell mozdulnia, ... ha nem siet mindenki segítségül, nemcsak a munkanélküliek, de azok is a romok alá kerülnek, akik most segíteni tudnának.”44 A kapitalista termelési rendszerből eredő válságot így nem lehetett megoldani.

1931-ben javulás kezdődött. Ez érezhetővé vált a Zsolnaygyárban is. A munkabérre kifizetett összeg ekkor 331 362 P-t, a munkások száma pedig 300 főt tett ki. A munkásállomány 30,55%-kai volt kevesebb, mint a válság előtti évben. 1932-ben a munkabér összege 319 812 P, a munkáslétszám 322. Még mindig 110 dolgozóval (25,46%) volt kevesebb, mint 1929-ben. 1933- ban érte el a munkások száma újra az 1929. évi szintet, a 432 főt.

1938-ban újabb megtorpanás következett. A munkabérek összege az előző évi 747 757 P-ről leesett 697 659 P-re, a munkások száma 719-ről 628-ra. A dolgozók 12%-át elbocsátották. Ezt

40 Baranya megye és Pécs szab. kir. város vitézi székkapitányának nemzetvédelmi helyzetjelentése 1933. febr. haváról. — MMI — Baranya m. főispáni bizalmas, 1933. febr.

41 U. o.

42 Dunántúl, 1929 jún. 31. sz.; jún. 29. sz.

43 Dunántúl, 1929 jún. 4. sz.; 1930 ápr. 10. sz.

44 Dunántúl, 1932 jan. 5. sz.

224