Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944

A háború eredményeként abból a területből, amelyet az előző korok kereskedelme és ipara, mint piacot Pécshez kapcsolt, ki­váltak: Bácska, Dél-Baranya, Szerém, Verőce megyék és Horvát­ország távolabbi részei, valamint Bosznia-Hercegovina. E vidék­kel az új vámhatárok a gazdasági összeköttetést rendkívül meg­nehezítették. A megmaradt helyi és az országos piacot a vásárlóerő nagy­mérvű csökkenése jellemezte. A pénz értékének gyors váltakozása, az összegyűjtött tőkék hirtelen semmivé olvadása, a nemzetközi kereskedelmi kapcso­latok ingadozása, a spekuláció, a nagymérvű költekezés, majd szegénység mind erősen sújtották a gyárat. A szerb megszállás alatt a dinár és a kevés, folyton csökkenő értékű magyar korona viszonyából eredő piaci nehézséget Pécs városa helyi pénz kibocsátásával próbálta kiküszöbölni. A „pécsi pénz”-nek kb. 30%-kai magasabb volt az árfolyama, mint a ko­ronának. A bankok készpénzét a ‘megszállók lefoglalták, a betétek el­értéktelenedtek. Ezen kialakulatlan, zűrzavaros piacon a Zsolnay-gyár dísz­műáruinak értékét a pénztől való menekvés, a spekuláció elő­ször magasra felverte, aztán hirtelen minden kereslet megszűnt iránta.11 A piac valóságos képe tulajdonképpen csak ezután rajzoló­dott ki. A Zsolnay-gyár csak 1924—1925-től kezdve tekinthette át a piaci helyzetet, és vethetett számot a jövővel. A középítkezé­sek szüneteltek. Nem volt várható, hogy ismét olyan nagy mére­teket öltsenek, mint közvetlenül a háború kitörése előtt. Az épít­kezéseknek ez a megakadása végetvetett a Zsolnay-pyrogranit diadalátjának, amely az elmúlt század végén kezdődött. A belső piacon sok apró kerámiai gyár keletkezett. A terme­lési költségek megdrágultak. Az üzemek éles harcot vívtak egy­mással. Tetézte a nehézségeket, hogy a magyar kerámiai ipar, így a Zsolnay-gyár is, nem kapta meg igazában és maradéktalanul a belföldi piacot. Magyarország mezőgazdasági exportjának bizto­sítására agrárbehozatalra szoruló, ipari exportra utalt államokkal nemzetközi kereskedelmi szerződéseket kötött. A búzakivitel ér­dekében ipari téren engedményeket tett. így porcelánedényben és kályhacsempében a magyar kerámiai piacra újra ránehezedett az Osztrák-Magyar Monarchia korabeli régi ellenfél, a cseh ke-11 Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből. Pécs, 1922. Pécsi Iro­dalmi és Könyvkiadó. 181. old. 205

Next

/
Oldalképek
Tartalom