Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944

rámiai ipar versenye.12 Elektrotechnikai cikkekben pedig ehhez társult még a német ipar konkurrenciája.

A Zsolnay-gyár az I. világháború utáni e harmadik korszakában egyideig a régi eszközzel, kiállításokkal próbált küzdeni a piacért.

A Herendi Porcelángyár 1921-ben felvetette egy herendi kiállítás gondolatát, hogy a világ figyelmét a magyar iparra terelje és a művészi árunak vásárlókat szerezzen.13

Hasonló gondolattól vezetve a Zsolnay-gyár is e korban átrendezte és megnyitotta a közönség számára fejlődését bemutató állandó kiállítását: a gyári múzeumot (1928).

Résztvett a gyár az 1926-ban rendezett Mohácsi Kiállításon, és ugyanezen évben a Philadelphiai Nemzetközi Kiállításról. Grand Prix-vel tért haza. Az 1927. évi Monzában tartott Mostra Internationali déllé Arti Decorative volt az utolsó nagy kiállítás, amelyen a gyár megjelent.

Ezen a téren is változás köszöntött be. Az internacionális kiállítások jelentőségükből sokat vesztettek.

Az egyes vállalatok, a tőkések a belső piacon kerestek kárpótlást az elveszett külföldi piacokért. A leghatalmasabb fogyasztónak, az államnak és a közületeknek szállításait igyekeztek maguknak biztosítani. Állandóan adómérséklést, kedvezményeket követeltek. Az agyagipar például a forgalmi és fényűzési adóterhek könnyítését sürgette.14

Mindennek következtében az állam gazdasági irányítószerepe nőtt. A finánctőke, különösen az 1929—33-as válság után, mind leplezetlenebből igyekezett az államot a maga érdekeinek szolgálatába állítani.

A háború után fokozódott bel- és külföldön az elektromos energia termelése és alkalmazása. A szomszédos államok közül az elektromos energiatermelésben a harmincas évek végén Csehország járt elől évi 4000 millió kilowatt-órával. Ausztria terme12 Ennek a versenytársnak az erejét az mutatja a legjobban, hogy a cseh kő-, föld-, agyag- és üvegiparban 1930-ban 21,967 üzemben 228 901 munkás dolgozott. Ugyanebben a szakmában, ugyanakkor Magyarországon 2969 üzemben 30 563 dolgozó állott munkában. A kis cseh üzemek fele volt porcelángyár, a mi üzemeinknek pedig csak egy töredéke. Radisics Elemér: A Dunatáj. Bp., 1946. Gergely ny. I. köt. 441. old.

13 Layer Károly: A herendi porcelángyár története. Bp., 1921. Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum, 4. old.

14 Kereskedelmünk és iparunk az 1926. évben. Kiadja a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara. Bp., 1927. 228. old.; U. a. 1927-ről 287. old.

206