Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
A csengőkorongosok ugyanakkor megtudták, hogy a gyáros a szigetelők darabjáért IV2 fillérrel kevesebbet szándékozik fizetni. Erre a 40—50 korongos 1905 szeptember 19-én sztrájkba vitte az egész munkásságot. A részesedésre vagy másként újévi ajándékra vonatkozó tervet egyértelműleg elutasították. A szakmunkások 40%-os, a segédmunkások és inasok 20— 20%-os béremelést kértek. A levonásokra vonatkozólag a munkásság azt javasolta, hogy a hibás áruért csak annyit vonjanak le, mint amennyit egy sikerült darabért kap a készítője. A dolgozók reggel 7 órától este 19 óráig tartó munkaidőt követeltek. A 2 órát kitevő étkezési szünetek leszámításával ez tulajdonkép 10 óra munkaidőnek felel meg. De a Zsolnay-gyári dolgozók ezen 1905. évi sztrájkja a gyár és a város eddig említett sztrájkjaival szemben egy új vonást tartalmaz. Ez a sztrájk már nem a munkafeltételek megjavítását tűzte ki elsősorban célul, hanem ennél többet akart elérni. E sztrájkban a politikai jellegű követelések állottak az első helyen, és azok döntő szerepet játszottak. A politikai követelés a munkásbizalmi rendszer elismerésében, kizárólag szervezett munkások alkalmazásában állott. Követelték továbbá a dolgozók, hogy sztrájk miatt 6 hónapon belül senkit el ne bocsássanak, a sztrájktörőket viszont távolítsák el. S végül újra kérték május 1-nek munkaszünettel való megünneplését. A dolgozókat a korongosok csapata irányította, amelynek élén Miklós Gyula állott. A sztrájk, az egész forradalmi év eseményei, a pécsi sztrájkok sorozata, különösen pedig az 1905 szeptember 15-i budapesti események megdöbbentették a munkáltatókat. Zsolnay Miklós ennek hatása alatt tanácsosabbnak vélte, ha enged. A követelések alapján tárgyalások indultak meg. Ennek során a munkáltató elfogadta, hogy a hibás árut a munkás olyan árban térítse meg, mint amennyit ő fizet a munkásnak egyes darabokért. Elfogadta a 10 órás munkaidőre, a bizalmirendszerre, a kizárólag szervezett munkások alkalmazására és a május 1-re vonatkozó követelést is. Tehát a munkaviszonyokra vonatkozó követeléseket részben elfogadta, a politikaiakat pedig teljesen. Erre a dolgozók 1905 évi szeptember 16-tól 18-ig tartó kétnapos általános politikai és bérharcos jellegű sztrájkja részleges eredménnyel véget ért. A munka felvételének napján reggel a munkások és munkásnők a Kerámikai Munkások Szakegyletének Ágoston-utcai 12* 179
