Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

I. Pécs a magyarországi kapitalizmus korának kezdetén

amely 1837-ben keletkezett. Ebből is később egy kisebb gépgyár nőtt ki.21

A termelési erők azonban egyre növekedtek, hogy fölhalmozódva a 19. század második felében rohamosan elnémítsák a tettyei vízimalmok kelepelését, megszüntessék az ipar kézműves és vízienergiára épített jellegét, megteremtsék a gyáripart, ezzel átformálják a társadalom szerkezetét és a város arculatát. Pécs közvetlen szomszédságában, amelynek a szelídgesztenyefák adták a Gesztenyés nevet, a mai Pécsbányatelep helyén és a vidéknek még több pontján szenet tartogatott az ipar számára a föld. Nem is rejtőzött mélyen. így hamar felfedezték, és nekiláttak,, hogy felszíni műveléssel kitermeljék. Ez ugyanaz a szénmező volt, mint amelyen Vasasnál a pécsi káptalan már a 18. század végén bányaművelésbe kezdett.

Francois Beudant, a párizsi ásványtár igazgatója. 1818-ban hazánkban való utazgatása közben meglátogatta a szénterületet, és felszínes vizsgálattal is megállapította, hogy a szén jó minőségű.22

Kezdetben, a század elején, a kicsinyben folyó termelés még kis célokat szolgált. „A kőszénbányát egy különös Társaság folytatja, a’ mely az 1810-dik Esztendőben a’ Várostól 20 Esztendőkre kibérelte és ezen Intézetet a’ Mész és Tégla égetésével és a' Vas- Vitriolumnak a főzésével összvekötötte, mostan pedig azt a’ Timsó-főzésre is kiterjeszteni igyekszik.” Ez volt a polgárság első számottevő ipari kapitalista vállalkozása Pécsett.23

De csak kovácsműhelyek szerezték be innen szénszükségletüket. Egyéb műhelyek és háztartások a fa olcsósága miatt nem fűtöttek még szénnel. így a Szén-Ássó, Tégla, Tserép- és Mészégető Árendás Társaság eredményt elérni nem tudott, 1820 körül meg is szűnt.

A 40-es években újra érdeklődés támadt a szén iránt. Pécsi polgárok ismét megpróbálkoztak a szénkitermeléssel. A kereskedelmi tőke tehát újra kísérletet tett az iparba való behatolásra. Ilyen pécsi polgárokból alakult bányavállalatok voltak: a Czvetkovics—Riegel, a Blauhorn—Dőri—Jaeger—Littke vállalkozások.

Pécs városa az 1840-es években maga is hozzáfogott, hogy

21 Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés 1790—1848. Közoktatásügyi Kiadóvállalat 1951. 92., 193. old.

22 Birkás Géza: Egy francia tudós dunántúli utazása 1818-ban. Győr, 1931. 8. old.

23 strázsay János: Baranya vármegyének topographical leírása. Tudományos Gyűjtemény, 1823. 3. köt. 37. old.