Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

I. Pécs a magyarországi kapitalizmus korának kezdetén

bányatelkein szenet termeljen. 1854-ben aztán megjelent a szénmezőkön a Duna Gőzhajózási Társaság. Saját üzemi céljára, hajóinak fűtésére Pécs városától először 300, majd további 200 holdat kitevő bányatelket bérelt. Végül pedig — 1857-ben — meg is vette a várostól azokat és hozzáfogott a Déli-Mecsek szénmezőinek és vállalatainak összevásárlásához.

Eleinte a Duna Gőzhajózási Társaság csak saját magának termelt. Később egyre több szenet adott el. Az 1870-es években bányászott szénnek ’A?-át, a század végére már %-át dobta piacra. A szénbányászat önálló üzemmé vált, amely nemcsak Pécs iparát látta el szénnel, hanem víziúton: a Dunán, a Dráván és a Száván felfelé távoli piacokra is behatolt.24

A szén aztán már vonzotta magához testvérét, az ipari forradalom másik nagy kellékét, a vasat, illetve a vasgyártást.

Madarász András, a gömörmegyei Csetneken működő rézhámor tulajdonosa gömöri bányabirtokosokból megalapította a Csetnekvölgyi Concordia Vasgyár Társulatot.

Madarász az osztrák-cseh vasiparral folytatott küzdelmében azonban belátta, hogy szén hiányában versenyképes finom vasat előállítani nem tud. Erre 1845-ben elhatározta a „nyers vasnak más, tűzi anyagokra nézve boldogabb vidéken teendő finomítását”.* Áttelepült a szénhez Pécsre, „hol nemcsak nagy mennyiségű olcsó fára biztosan számíthat, hanem egyszersmind elegendő jó kőszénnel is ellátva lesz, ’s hol Vasgyárak nem léte miatt, a vasnak ottan jelenleg is nagy kelete ’s jó ára van”. Ezért 700 000 váltóforint alaptőkével életre hívta a Csetnekpécsi Vasfinomító Társaságot, amely igazgatójává választotta.25

A Csetnek-pécsi Vasfinomító Társaság vashámora azonban sehogy sem boldogult. Nem tudott a pécsi szén segélyével jó minőségű, versenyképes nyersvasat előállítani. A hámort 1856-ban a hozzátartozó szénbányával együtt az osztrák Prick Vince a társaságtól 20 évre bérbevette. Úgy látszik azonban, hogy nem ítélte kedvezőnek a vasipari vállalkozások jövőjét Pécsett, mert a várost elhagyva, Bécsben folytatta tevékenységét.26

Madarász és ve je, Szontagh Mátyás is megváltak ezután a

24 Babies András: A pécsvidéki kőszénbányászat története 1944-ig. Közoktatásügyi Kiadóvállalat 1952. 59. old.

25 Pécsi Cégbíróság. Pesti cégbejegyzések. I. fasc. 1845; Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés 1790—1848. Közoktatásügyi Kiadóvállalat 1951. 330. old.

26 Pécsi Cégbíróság iratai ül. fasc. 85/1865; Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből. Pécs, 1922. Pécsi Irodalmi és Könyvkiadó. 123. old.

16