Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921

A város kaszárnyáiban pedig többször tartottak vizsgálatot, nem rejteget-e a legénység magánál szocialista nyomtatványokat.

1905 novemberében a Függetlenségi Párt és a vele szövetségben lévő ellenzéki pártok vezérei ellátogattak Pécsre. Apponyi Albert vezette őket. Az általános titkos választói jogot akkor a Szociáldemokrata Párt helytelenül nem velük, hanem a kormánnyal való szövetségben remélte elérni. Ezért a pécsi munkások a Szociáldemokrata Párt vezetése alatt az ellenzéki képviselőket heves fogadtatásban részesítették. A kivonult lovas díszbandériumot kőzáporral köszöntötték, és megfutamodásra kényszerítették. Lövöldözés is támadt. Végül a koalíciós vezérek csak 2 század lovas és 1 század gyalogos fedezete alatt tudtak bevonulni a városba. Apponyi ez alkalommal is meggyőződhetett arról, hogy az ország nagy része nem áll „az alkotmányt védő” ellenzék mögött.122

Ezekben az években május elsejét arra használta fel a párt, hogy újra meg újra hangoztassa Pécs polgári társadalma előtt: „Nem nyugszunk, míg emberi jogainkat ki nem vívjuk.”123 Csatlakozott a pécsi pártszervezet ahhoz az üzenethez, amelyben az ország dolgozói a harcoló orosz proletariátust szolidaritásukról biztosították.124

A Szociáldemokrata Párt 1908-ban a pécsi városi törvényhatósági bizottságban 7 képviselői helyhez jutott, és ettől kezdve jelentős szerepet játszott a városi politikában.

Kulturális téren az irányítása alatt álló Munkásképző Egylet végezte a pécsi munkásság művelését és nevelését. Támogatta ebben a Pécsi Szabadgondoikodók Egyesülete. Ez utóbbi működésére és ezen keresztül a Munkásképző Egylet tevékenységére nagy hatást gyakorolt az 1907-ben Pécsett tartott Szabadgondolkodók Kongresszusa és a Szabadtanítási Kongresszus.

Nem tekinthetjük feladatunknak, hogy a sokirányú tevékenységet kifejtő pécsi pártszervezet életének minden megnyilvánulását figyelemmel kísérjük. Az eddigi pár vonással csak azt szerettük volna érzékeltetni, hogy a párt pécsi szervezete ez időben nagy létszámú és tevékeny volt. A szakegyleteken és a sajtón át a helyi gyárakban és az egész megyében irányítani igyekezett a munkásságot. E tény állapítható meg a Zsolnay-gyárral kapcsolatban is.

122 Apponyi Albert emlékiratai. Bp., 1934. Magyar Tudományos Akadémia kiadása. II. köt. 154—155. old.; idézve Mód Aladár: 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. Szikra 1951. 324. old., Munkás, 1905 nov. 19. sz.-ban. „Népbolondítók kudarca Pécsett” c. cikk.

123 Munkás, 1906 máj. 6. sz.

124 U. o. 1901 máj. 5. sz.

168