Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
Noha szigorúan meg volt tiltva, a gyár szervezett munkásai 1903-ban mégis megünnepelték május elsejét. Schlauch János festő és Winkler Ádám napszámos ezért állásukat vesztették. A pécsi pártszervezet még a városból távozni kényszerült munkásokkal is igyekezett fenntartani a kapcsolatot. Az egyik Zsolnay-gyári dolgozó 1898-ban Sachs-Altenburgban kapott munkát. Innen, a német kerámiai ipar e neves központjából levelet írt a Munkás szerkesztőségének Pécsre, amelyben beszámolt helyzetéről és politikai megfigyeléseiről. Közölte a szerkesztőséggel, hogy rábeszélésére két idegenbe szakadt magyar társa is belép a Munkás előfizetőinek sorába. Kiemelte, hogy a német munkásmozgalom mennyivel előbbre van. Szervezeteit, lapjait nem ellenőrzik úgy, mint az otthoniakat. A magyar munkásmozgalomra még sok harc vár. „Ne tágítsunk addig, — fejezte be levelét — míg célt nem érünk! Szabad lesz a jövő!”125 Ahogy a gyár munkássága az öntudatosodásban előrehaladt és szervezkedett, úgy nőtt az ellentéte a még öntudatra nem ébredt, vagy a gyáros oldalán álló dolgozókkal. Néha össze is csaptak. Egy ilyen eredetű szóváltás során 1899-ben Musch János napszámos Zsolnay Vilmos védelmére kelt, és szidta a szocialistákat. Ez az ellentét a századforduló után feszültséggé fokozódott, és egyre gyakrabban robbant ki. Több gyári dolgozó panaszára a Munkás szerkesztősége 1903-ban kipellengérezte Prubel és Kovács Zsolnay-gyári munkásokat, mert „egymással versenyeztek a szocializmus és a szocialisták ócsárlásában”. A feszültség növelésében szerepet játszott a Pécsett korán megindult keresztényszocialista szervezkedés is. Erre mutat egy kis, de éppen a Zsolnay-gyár munkásait érintő eset. Jozipovics József kvarglista (a keresztényszocialisták gúnyneve) 1903 augusztusában megjelent a kerámiai munkások egyik táncmulatságán, és ott parázs verekedést kezdeményezett.126 Az osztályellentétek 1905-re forradalmian kiéleződtek. A munkásság harckészsége megnőtt, és a reformista vezetés ellenére nagy tömegekben megindult a szervezetek felé.127 A Szociáldemokrata Pártnak sikerült a gyár dolgozóit a szakegyleten keresztül bevonni a város munkásmozgalmába. 1905 május 1-re a párt nagy tömeget sorakoztatott fel a pécsi utcákon. A felvonulásról szóló beszámoló kiemeli: „Megjelentek ezúttal a Zsolna,y-gyár munkásai is .. .”128 125 Munkás, 1898 okt. 16. 126 Munkás, 1903 aug. 2. Mód Aladár: 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. 6. kiadás. Szikra 1951. 356. old. Munkás, 1905 máj. 7. sz. 169 _
