Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
A munkásság lapja állandóan tájékoztatta a dolgozókat a gyári törvényhozás kérdéseiről. Idevágó cikkeinek tárgyát: a nyolcórás munkaidő, a 14—18 évesek 6 órai munkája, a gyermekmunka megtiltása, a műhely egészségügy kifejlesztése, munkásbaleseti, rokkantsági törvények meghozatala képezték. Politikai síkon felszínen tartotta a Munkás az általános, titkos választói jog, a sajtó, az egyesülés és szervezkedés szabadsága kérdését. És természetesen hasábjain megtárgyalta a helybeli munkásság egyes problémáit, elsősorban a munkabérek kérdését. A párt kényszeríteni akarta a helyi közigazgatási szerveket és a város burzsoa társadalmát, hogy e problémákkal foglalkozzék. Azonban — a szociáldemokrata ideológiának megfelelőleg — nem tervezte egy pillanatig sem ezeknek a kérdéseknek forradalmi úton való megoldását. „A szociáldemokrácia eszméinek diadaláért küzdők nem álmodnak véres forradalmakról... Mert éppen a szociáldemokrácia az, mely dacára, hogy forradalmi pártnak nevezi magát — a véres forradalmaknak perhorreszkálója, leghatározottabb ellensége.”120 A Magyarországi Szociáldemokrata Párt reformista volt. Nem tűzte ki céljául sem az ország függetlenségének kivívását, sem a társadalom demokratikus átalakítását, nem is gondolt a polgári forradalomnak szocialista forradalommá való átfejlesztésére. A demokratikus átalakulást az általános titkos választói jog kivívására korlátozta. De még ennek elérése érdekében sem épített ki a szakszerveztektől független, politikai harcot vívó pártszervezetet, és nem törekedett e politikai harchoz szövetségesül megnyerni a dolgozó parasztságot és a nemzetiségeket. A pécsi szociáldemokrata pártszervezet is ezen elhibázott politikai vezetés szerint dolgozott. 1897-ben a főispáni beiktatást felhasználta arra, hogy tüntetést rendezzen az általános titkos választójog mellett. A következő évben az általános titkos választói jog melletti tüntetést megismételte. E felvonulást katonasággal verték szét. 1903-ban a munkásság a haladó polgársággal közösen népgyűlést rendezett, amelyen a munkások és a polgárok együtt tiltakoztak a kormány katonai javaslatai ellen. A gyűlés végén a résztvevők össze is tűztek a rendőrséggel.121 A párt agitációjával eredményeket ért el. Volt olyan pécsi sorozás, amelynek végén sok újonc vörös szalaggal a karján, a Marseillaise-t énekelve vonult haza. 120 Munkás, 1905 ápr. 30. sz.; 1901 jan. 20. sz. 121 Munkás 1903 ápr. 5. sz. 167
