Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
I. Pécs a magyarországi kapitalizmus korának kezdetén
fehérbor-tímárok, meg a vörösbőrt készítő tímárok, továbbá a sörfőzők. A céhes ipar korában, a vándorló céhlegények között szokásban volt, hogy egymást firtatták a látott városok nevezetességei felől. Ezen vízre települt pécsi ipar hírnevét mutatja, hogy a legények kérdései közt az egyik így hangzott: „Hol van a pataknak fa medre? Válasz: Pécsett, mert itt a Tettye-patak az egymást érő sok vízimalom miatt fa csatornákon folyik a városon keresztül.”18 így alakult ki a céhes ipar korában Pécs további ipari fejlődését korunkig jellemző 5 fő iparág: a fa-, a kő- és agyag-, a malom-, a bőr- és a sörfőzőipar. Ennek a vízre telepített iparnak emlékét őrzi néhány, az egykori Sörház-utcán álló tímárház máig is megmaradt szárító padlása, a Malom-utca név, meg a Tettye vize, amelyet a szabályozás a föld alá kényszerített, de máig is ott kanyarog a város címerében. Ezek a céhes műhelyek a város és a környék számára helybeli nyersanyagokat dolgoztak fel. Szűk piacú maradt ez az ipar nemcsak a fejlődést gátló céhes természete miatt, hanem mert a pécsi iparosok a műhelyeiket mintegy mellékes időtöltésnek tekintették, és minden erejüket, idejüket és pénzüket szőleikbe fektették. „És most minő e’ hajdan híres városunk műszorgalma? Csekély, és az utazók inkább dicsérik szőlő, mint kézműveseit.”19 A tímárműhelyekből azonban a nagyobbak már túlnőttek a céhes ipar keretein, és az iparnak egy ennél magasabb fokát képviselték A Krautsack-, a Stirling-, az Erreth-féle tímárműhelyek sok legénnyel dolgoztak. A termelőeszközöket többen használták, azok már így társadalmasítva voltak. A munkafolyamat azonban még nem társadalmiasult, az továbbra is egyéni maradt. Az ipar fejlődésének ezt a fokát tőkés kooperációnak nevezzük. A változás a céhes műhelyhez képest még csak mennyiségi.20 Ezekből a műhelyekből néhány kifejlesztette a munkamegosztást, és elérte a manufaktúra, majd később a középnagyságú gyár fokot. Ilyen volt az a tímárműhely, amelyet Höfler Jakab 1811-ben alapított. Ebből fejlődött ki a máig is fennálló Pécsi Bőrgyár. Ide tartozik a Kindl Ferenc-féle gépjavító műhely is, 18 Haas Michael: Gedenkbuch der königlichen Stadt Fünfkirchen. Fünfkirchen, 1851. Lyceum ny. 128. old. 19 Haas Mihály: Baranya. Pécs, 1845. Lyceum ny. 77. old., idézve Hantos Gyula: Vázlatok Pécs földrajzához. Bp., 1940. Egyetemi ny. 31. old. 2° Marx: A tőke. Szikra 1949. I. köt. 347., 365. old. 14
