Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921

telep, ahol a munkások és munkásnők úgy ki lennének zsákmányolva, mint a »városunk büszkesége’, az újdonsült főrend: méltóságos Zsolnay Miklós úr világhírű majolika gyárában.” A szakszervezeti bizottság anyagi áldozatokkal is igyekezett szervezni a munkásokat, hogy együttes erővel javítsanak helyzetükön. Fáradozása azonban „a munkásság tudatlanságán, érthetetlen közönyösségén, vagy inkább gyámoltalan gyávaságán” hajótörést szenvedett. A szakszervezeti bizottság végre is elhatározta, hogy nem hoz többet áldozatot, és a Zsolnay-gyár munkásait sorsukra bízza. Még a szervezett munkásság sajtójának erejével sem védi

többé érdekeiket.no

A „közönyösségből és gyámoltalanságból” azonban a gyár dolgozóit hamarosan felrázta a drágaság. Az árak egyre emelkedtek. A munkáskereset viszont 10 év alatt keveset változott. A dolgozók súlyos helyzetükben Zsolnay Miklóshoz fordultak béremelésért. A gyáros elutasította őket. Elutasította a kérést akkor, amikor a vállalat 1911-ben 443 846, 1912-ben 460 352 K hasznot könyvelt el. Ezek voltak a legnagyobb nyereségek, amelyeket a gyár fennállása óta addig elért.

A korongos hetikereset 1903—1913 közt 17,25 K-ról 26,57 K-ra emelkedett, a festő hetikereset ugyanekkor 15—20 K közt mozgott. A napszám közben 0,80 K-ról 1,80 K-ra ment fel.

De ugyanakkor Pécsett 1 kg kenyér ára 1903-tól 1913-ig 0,20 K-ról 0,32 K-ra, 1 kg Jiszt ára 0,24 K-ról 0,30 K-ra, 1 kg burgonya 0,09 K-ról 0,12 K-ra, 1 1 tej 0,20 K-ról 0,31 K-ra, 1 kg zsír 1,59 K-ról 1,78 K-ra szökött fel.

A munkások az elutasításból azt látták, hogy „a telhetetlen kapitalistánál a könyörgés nem használ, hanem csak az osztálytudatos szervezkedés erejével lehet arra kényszeríteni, hogy milliókra rúgó jövedelméből munkásainak tisztességes munkabért juttasson”.110 111

A szakegylet erre megelevenedett. A munkásság megmozdult. intézőbizottságot alakított, amely 1913 augusztus 31-re az Ágoston-utca 22. sz. alatti vendéglő kerthelyiségébe szakértekezletet hívott össze. „Munkások! Munkásnők! Hogy becsületes munkánk után emberhez illő megélhetésben részesülhessünk, mindnyájan jelenjünk meg az értekezleten. Agitáljunk!” — szól az intéző bizottság felhívása.112

Ezen az értekezleten akarták a munkásság követeléseit és az értük folytatandó harc módját megbeszélni. Sajnos, nem sike-110 Munkás, 1913 máj. 18. sz.

111 U. o.

ü2 Munkás, 1913 aug. 31. sz.

164