Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
ságában és eredményeiben egyedülálló volt nemcsak a vidéki* hanem általában a kiállítások történetében.”63 Tagja volt a Gyáriparosok Országos Szövetsége ügyvezető igazgatóságának. Ennek pécsi fiókjában pedig elnökké választották. Ugyancsak elnöke volt az Országos Iparegyletnek és főszerkesztője az Üveg és Agyagipar című szaklapnak. A közgazdasági életben kifejtett tevékenysége mellett élénk részt vett városa politikai életében is. Pécs ekkor a közép- és kisüzemek városa volt. Ezeket az osztrák és a cseh ipar versenye nagyon fojtogatta. Tulajdonosaik ettől szerettek volna megszabadulni. A század első évtizedében az egész pécsi polgárság az önálló vámterületet óhajtotta. A város erősen függetlenségi párti volt. A pécsi polgárok a belső piac monopóliumát akarták maguknak biztosítani. Ennek a törekvésnek adott kifejezést Zsoinay Miklósnak Pécs díszpolgárává választásakor egyik reprezentánsuk: „Állíthatjuk, hogy hazánk és városunk érdekét és jólétét elsősorban az szolgálja, aki az önálló magyar ipar megteremtésén fáradozik, mert önálló ipar nélkül önálló, független, minden idegen beavatkozástól ment Magyarország nem képzelhető.”64 Zsoinay Miklós, a nagygyáros, óvatosan szintén ezt a nézetet osztotta. „Nem tartjuk szükségesnek — írta a Pécsi Országos Kiállítás megrendezését indokló kérvényében, — a tekintetes Közgyűlés előtt indokolnunk, hogy mily égető szüksége van városunknak arra, hogy közgazdasági életünk hanyatló iránya valamely módon jobbra forduljon .. .”65 Nem mondta ki nyíltan, hogy a jobbra fordulást ő is ugyanattól várja, amitől nemcsak Pécs, hanem az egész ország sok gyárosa: a hazai belső piac monopóliumának biztosításától. Napóleon elhunyt katonáinak emlékművet állító, franciabarátságával tüntető Zsoinay Miklóst a függetlenségi érzelmű polgárok ekkor a magukénak hitték. A pécsi kiállítás megrendezőjének elismeréssel és tisztelettel adóztak. Amikor azonban Zsoinay Miklós a gazdasági sikerek, a tőkekoncentráció révén fináncoligarchává vált, megváltoztak politikai nézetei. 1911-ben a pécsi törvényhatósági bizottsághoz javaslatot nyújtott be. „Megdöbbenéssel és hazafiúi aggodalommal tapasztaljuk, hogy a magyar országgyűlés képviselőházának egy kis töredéke, technikai obstrukcióval, üres, időt-napot lopó szavazásokkal bénítja meg a parlament működését s teszi lehetetlenné a nemzet többsége akaratának érvényesülését”, — írta e 63 Tonelli Sándor: Zsoinay Miklós. Ipari öntudatunk ébresztői és munkálói. Bp., 1942. c. gyűjteményes kötet. 192. old. 64 Pécsi Közlevéltár — Pécs város jegyzőkönyve: 235—25/1907. 65 Pécsi Közlevéltár — Pécs város levéltára: 12 797 1906. máj. 31. _______ 153
