Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921

javaslatban. Indítványozta, hogy a törvényhatósági bizottság kérje fel a kormányt és a képviselőházat, hogy „a házszabályok sürgős és megfelelő módosítása által teremtsen módot arra, hogy a nemzet többségének akarata törvényes formában kifejezést nyerhessen, s ennek folyományaként a véderőjavaslatok a nemzet teherviselő képességének lehető figyelembe vételével s az állami önállóság kidomborításával alkottassanak meg.”66 Kormánypártivá lett, s Béccsel, az osztrák nagyburzsoáziával kiegyezett. A függetlenségi követeléseket feladó Zsolnay Miklós a pécsi kereskedők, közép- és kisüzemek tulajdonosai előtt népszerűségét egyszerre elvesztette. A kereskedelmi és iparkamara elnöki tisztéből 1813-ban ki is buktatták.67

De viszont bejutott a főrendiházba, amelynek 1913-ban tagjává nevezték ki. A kinevezéssel ünnepélyes elismerést nyert a pécsi Zsolnay-családnak a magyar félfeudális és kapitalista uralkodóosztályba való bekerülése, valamint Zsolnay Miklósnak abban játszott vezetőszerepe.

Ebből a nagy magasságból tekintett le gyárának dolgozóira. Tőlük nemcsak engedelmességet, de fokozott tiszteletet is követelt.68

Ő azonban atyjától eltérőleg a rideg üzleti szempont, a haszon, a célszerűség szempontja alapján nézte munkásait. Könnyű szívvel lökte ki az elöregedett dolgozókat az utcára, ha csökkent munkaképességük. Ezért összeütközésbe is került apjával, aki „védelmébe vette mindenkor elaggott munkásait fia túlkapásai ellen.”69 De sem apja, sem a munkássajtó figyelmeztetése nem tudta más belátásra bírni. 1900 áprilisában például elbocsátotta a gyár egyik elöregedett érdemes dolgozóját, az olasz Butti kőműves munkavezetőt. Butti építette a gyár majolika díszítésű kéményeit. Vele elbocsátott még 8 öreg munkást.70 Adatunk van arra, hogy munkásait néha testileg is megfenyítette.

A munkásság új gazdájának már nemcsak ezt a kapitalista könyörtelenségét látta meg, hanem látta a nagy-gyáros, a főrend fényűző és a saját nyomorúságos helyzete közti kiáltóvá vált ellentétet is.

Ez a munkásság körében kialakult közvélemény kifejezésre

66 Pécsi Közlevéltár — Pécs város levéltára: 2379/1911. sz. U. O. 06 137/1913. sz.

67 Munkás, 1913 nov. 23. sz. — A kibukás rövid ideig tartott, mert a kamara kormánypárti tagjai akcióba léptek, és visszahozták Zsolnay Miklóst az elnöki székbe.

cs Munkás, 1905 okt. 3. sz.

69 Munkás, 1900 ápr. 1. sz.

70 Munkás, 1898 dec. 25.; 1900. ápr. 15. sz.

154