Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
A megalakult budapesti Zsolnay-gyár bevezette a fajansz burkolólapok mellett a fürdőszoba berendezések és egészségügyi áruk gyártását, melyeket egyre nagyobb mennyiségben termelt. Jelentős kivitelre tett szert Ausztria, Oroszország, a Balkán-államok és a Közép-Kelet felé. A pécsi anyagyár laboratóriumi edény, cső és porcelánszigetelő gyártása mellett építészéti majolikával, porcelán-fajansz díszműáruival megtartotta továbbra is művészeti gyár jellegét. A budapesti Zsolnay-gyár tehát a pécsi anyavállalat termelési körén kívül eső árukat termelt. A két gyár megosztozott a piacon. Együttesen a magyar kerámiai iparban uralkodó helyet foglaltak el. A versenytársak pusztulása során a pécsi gyár kezébe került Sárospatakon egy kisebb agyagipari vállalkozás is, amely keletkezését az ott előforduló jó agyagnak köszönhette. Ebből jött létre a Sárospataki Zsolnay-féle Agyagipari Rt., amely az I. világháború végéig állott fenn. A termelésnek nagy üzemekben való központosítása, ezzel együtt a tőke centralizációja minden iparágban gyors léptekkel haladt előre. A kapitalizmus fejlődésének ezt a pécsi piacon is érvényesülő tendenciáját az itteni kamara is észrevette: „A verseny eddigelé csak a kisiparos és gyáros, kiskereskedő és nagykereskedő közt folyt le de mostmár egyre szaporodik a versenyzőknek egy új faja: a névtelen versenyzők, a nagy gyári részvénytársulatok, a bankok, melyek milliókkal lépnek a sorompóba .. .”49 A nagy versenytárs, Herend, 1897 után kilábolt zavaraiból. Az 1900. évi párizsi világkiállításon már újra feltűnt modern formájú és technikájú díszműáruival. „Kár, hogy a produkciót ebben az irányban abbahagyta, — írja a gyár történetírója, — mert forma és ízlés tekintetében megállta volna a versenyt a pécsi Zsoinay-gyárral.”50 Egyelőre, főleg üzletileg, a Zsolnay-gyár vezetett. Az osztrák és a cseh ipar versenye e korban, 1895—1918 közt továbbra is minden téren erős volt. „Közgazdasági életünknek erőteljesebb megnyilvánulását az Ausztriával való gazdasági érdekharcunk is akadályozta.”51 Az agyaginarra vonatkozólag a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara még 1899-ben is panaszolta, hogy területére évenként 20—25 vagon cseh árut hoznak be. „Mégsem lehet a vámterületi közösség mellett arra gondolni, hogy ezen áru itt állíttassák elő.” Csehországban „a kaolin és 49 Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1890. 10. old. 50 Layer Károly: A herendi porcelángyár története. Bp., 1921. Orsz. Magy. Iparművészeti Múzeum 22. old. 51 Mo. K. Á. 1898. 514. old. 10 Rúzsás: A pécsi Zsolnay-gyár története (9.) 145
