Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
egyéb edényanyag, valamint a széntelepek úgyszólván a gyárak küszöbe előtt vannak s a munkabér is az ittenieknél összehasonlíthatatlanul olcsóbb.” A munkaerő olcsóbb voltáról csak abban az értelemben lehet beszélni, hogy Csehországban számos kisüzem működött. Ezekben a tulajdonos és családtagjai maguk dolgoztak, bérmunkást pedig nem, vagy alig foglalkoztattak. A szén, de főleg a kaolin bősége és olcsósága biztosította az agyagipar egy területén, a porcelán-gyártásban, a cseh kerámiai iparnak a fölényt. Ebből az előnyből érthető tehát, hogy porcelánárukból 1902-ben exportunk 280 000 K-t kitevő összegével szemben a behozatal 6 200 000 K-t tett ki.52 A többi agyagipari gyártási ágakban, az építészeti majolikában, kőedényben és díszműáruban — mint az eddigiekből láttuk — kedvezőbbre fordult már a hazai kerámiai ipar helyzete. Zsolnay Miklós az üzemet kevésbbé fejlesztette, de jobban megdolgoztatta, és több gyártmányt préselt ki belőle, mint az apja. Ez a felfokozott termelés tette lehetővé a Zsolnay-gyárnak azt, hogy a piaci versenytársak megsemmisítésében közreműködjék, és hogy létrehozza a tőle függő Budapesti Zsolnay-féle Porcellán Fayencegyár Rt.-ot és a Sárospataki Zsolnay-gyár Rt.-ot. A szabadalmak és a Budapesti Zsolnay-féle Porcellán Fayencegyár részvényei magában is biztosították a pécsi Zsolnaygyár egyeduralkodó helyzetét a hazai kerámiai iparban. Éppen ezért Zsolnay Miklós monopolisztikus szervezet, kartell vagy szindikátus kialakítására nem is törekedett. Ezt pótolta a vállalat uralkodó szerepe az iparágban. A pécsi Zsolnay-gyár és az egész magyar kerámiai ipar ekkor még fejletlen volt, és gyengén állt a porcelángyártás terén. Porcelán cikkekből tetemes mennyiséget importáltunk. A porcelángyártással kísérletező hazai üzemek nem bírtak a hatalmas külföldi versenytársakkal, és kénytelenek voltak velük kartellbe lépni. 1908-ban két ilyen nemzetközi kartell jött létre: a Vereinigung der Fabriken elektrotechnischer Porzellan waren és a Deutsch-österreichisch-ungarisches Porcellansyndikat. A pécsi Zsolnay-gyár is csatlakozott az előbbihez: a Vereinigung der Fabriken elektrotechnischer Porcellanwaren-hez. A kartellszerződés azonban nem terjedt ki az állami szállításokra. Már pedig azokat a porcelánszigetelőket, amelyeket a pécsi Zsolnay-gyár termelt, a magyar postának és a vasútnak, tehát az államnak szállította. így e kartellszerződés a gyár fejlődését alig érintette, termelését, uralkodó szerepét nem befolyásolta.53 52 Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1899. 28. old. 53 Of férgeid, W.; Grundlagen und Ursachen der industriellen Entwicklung Ungarns. Jena, 1914. Fischer Verlag. 44., 237. old. (Probleme 146
