Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
A piaci nehézségeken úgy igyekezett úrrá lenni a vezetőség, hogy szükség szerint más, kelendőbb cikk gyártását fokozta. A pyrogranitgyár hozama 1896 után csökkent. 1896-ban még 96 684 frt-ot hozott, 1899-ben 33 640 frt-ot, 1900-ban pedig már csak 3 806 K-át. Nem sokat javult a helyzet e gyártási ágban a következő években sem. A pyrogranit gyárból 1902-ben 5 867, 1903- ban 12 333, 1904-ben 10 252 K nyereség^ folyt be. A következő 5 esztendő üzleti könyvei hiányzanak. Í911-ben azt látjuk, hogy a termelés a pyrogranitgyárban még soha el nem ért magasra: 472 909 frt-ra szökött fel. Az üzletág nyeresége nincs megadva. Az itt mutatkozó kiesést az iparművészeti cikkek fokozott piacra dobásával igyekeztek pótolni. Ebben segített az 1900. évi párizsi világkiállítás, ahol a gyár „bő kárpótlást talált a ... kiállításon aratott dicsőségével s az ennek révén iparművészeti készítményeivel elért nemzetközi nagy kelendőségben .. .”42 A fajansz és díszműárugyár az 1897, 1898 és 1899-es években élt nehéz időket. Hozadéka 1895-ben még 30 412, 1896-ban 24 329 frt-ra rúgott. Ez az összeg 1897-ben 5 723, 1898-ban 4 716, 1899-ben 6 795 frt-ra csappant le. A termelés értékeinek nagymérvű fokozása ellenére is lassú volt az emelkedés. A fajanszgyár nyeresége 1900-ban 16 992 K-t, 1901-ben 10 153 K-t, 1902- ben 16 103 K-t, 1903-ban 22 497 K-t tett ki. A haszon ekkor érte el az 1896. évi színvonalat. Hogy ezt az eredményt elérhessék, jobban alkalmazkodtak a közönséghez, idomultak a divathoz. Teret engedtek a kapitalizmus századvégi hanyatlásával egyidőben megindult művészi irányoknak. Ekkor vonult be a gyárba a szecesszió. „Gyártmányait ez évben is sok érdekes és becses újdonságokkal, kiválóan szecessziós stílű újdonságokkal szaporította, s ezen törekvésével a gyár a világpiacok érdeklődését maga iránt folyton ébren tartja”, — állapítja meg a kamarai jelentés.43 Az igazi segítséget azonban a porcelángyár nyújtotta. Használati porcelán edényárut a gyárban nem készítettek, hanem csak ipari porcelánt. Az üzemrész jövedelme 1900-ban az előző évi 25 653 frt-ról 60 792 K-ra, 1901-ben pedig hirtelen 102 853 K-ra ugrott fel. 1902-ben a nyereség itt 66 415, 1903-ban 43 576, 1904- ben 65 268 K-t tett ki. A válság éveiben a vezetőség azt tervezte, hogy a porcelángyárba bevezeti a porcelán játékipar cikkeinek, különösen a játékbabáknak a gyártását. Erre azonban nem került sor.44 42 Mo. K. Á. 1900. 709. old. 43 Mo. K. Á. 1901. 807. old.; Weiner Mihályné: A felszabadult iparművészet. Művelt Nép 1952. 14. old. 44 Mo. K. Á. 1902. 257. old. 141
