Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
ugyanis a vonal beletorkolt a Budapest—Szabadka—Zombor— Dálja—Vinkovce—Brod közt már kiépült fővonalba. A terv felvetődése úgy tüntette fel a főispánt, mint aki szavát valóra váltja. Kiemeli Pécset elszigeteltségéből és újabb utat nyit Pécs 19. század eleji ősi piaca felé: a Balkánra. Ekkor a városi törvényhatósági bizottság padjairól elsőnek pattant fel a terveinek megvalósulását közeledni látó Zsolnay Miklós, hogy a Balkánra szánt kerámiai árui alá vasúti kerekeket gördítő főispánt elismerőleg köszöntse.40 A Zsolnay áruk meg is indultak a Balkán felé. A sarajevoi városháza díszítésében való részvételt követte Belgrád legnagyobb szállodájának, utána pedig a bukaresti Posta és Telefon Főigazgatóság palotájának külső és belső díszítésére szánt pyrogranit idomok, illetve fajansz burkolólapok előállítása. A kapitalista alkalmazkodott az új piac igényeihez. A romániai Sinaya és Constanza templomainak külső díszítésére szánt munkákon a gyár kivitelezői a neoromán és neogótikus stílust bizáncira, a belső díszítésben a római egyház szentjeit a görögkeleti szentekkel cserélték fel. Ha egy pillantást vetünk a térképre,, azonnal szembetűnik, hogy már Zsolnay Vilmos, de különösen Zsolnay Miklós korában főleg olyan kiállításokon vett részt a gyár, amelyeket délmagyarországi városokban rendeztek, és amelyek a Balkánnal való kereskedelmi kapcsolatok kiépítését kívánták szolgálni: Pécs, Szeged, Nagybecskerek, Újvidék, Palánka, Apatin, Makó, Arad, Temesvár. A bizományi hálózat is különösen ebbe az irányba épült ki: Arad, Nagybecskerek, Szabadka, Zombor, Újverbász, Vinkovce, Virovitica, Sziszek, Zágráb, Marburg, Nagyvárad, Csúcsa, Beszterce, Brassó. (L. a 6. és 7. sz. térképet.) (Az osztrák és a cseh kerámiai ipar közvetlen szomszédságában fekvő Észak-Magyarországon semmiféle piacszerzési kísérletnek sincs nyoma.) E piaci fejlődésben a gyárat gazdasági helyzetének nehézségei a századfordulón hátráltatták ugyan, de vissza nem tartóztatták. 1896-ban és 1897-ben munkahiány következtében nemcsak bányász, kőműves, napszámos munkásokat kellett elbocsátani, hanem még korongosokat is. Ugyanekkor az üzleti nyereség is megcsappant. Az 1900-ban kezdődő válságot kevésbbé érezte meg a gyár. Az első világháború, az azt követő szerb megszállás, majd az infláció nagyon súlyos időket hozott rá.41 40 Pécsi Közlevéltár — Pécs város jegyzőkönyve: 236/1907. sz. 44 E. B. IV. 8. old.; m. 76., 77., 91., 97., 116. old.; E. B. I. 9. old., E. B. m. 161. old.; E. B. IV. 120. old.-.Munkás, 1914 aug. 9. sz. 140
