Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
kielégítésére megalakult a pyrogránit-gyár. Ezen üzemrész évi termelésének értéke a 90-es években 100 000 frt fölött mozgott. A termelés állandóan emelkedett és 1911-re meghaladta a 400 000 K-t. A pyrogranit a gyár cikkeiben az első helyre került. A kályhagyártásban az évi termelés értéke az 1900-as évektől az I. világháború kitöréséig többnyire meghaladta a 150 000 K-t. A csőgyártásban a finomabb alapanyagot Zsolnay Miklós vezette be. Az előző korban ez a gyártási ág bizonyult legkevésbbé jövedelmezőnek. A kőgyurma használatának bevezetésével sikerült a csőtermelésben is az 1891. évi 28 751 frt-hoz viszonyítva 1912-ben a termelés értékét négyszeresére, 125 782 K-ra emelni. A fokozódó szigetelőgyártást az 1895-ben felállított porcelángyár végezte. Ennek termelése az 1900. évi 300 000 K körüli öszszegről 1912-re 748 598, 1913-ra 917 485 K-ra szökött fel. A szigetelőgyártás a Magyar Posta részére az első világháború alatt tovább folyt. „Azok gyártásának fennakadása igen komoly és be nem látható következményekkel járna, — írta 1917-ben a kereskedelmi miniszter — mert ezen szigetelők nélkül sem új vezetéket nem lehetne építeni, sem pedig a meglévőket nem lehetne fenntartani, vagyis nem lennék képes a hadvezetőségnek a hadrakelt sereggel való gyors és biztos öszszeköttetés lehetőségét biztosítani.”29 A díszműáruk előállítását a fajanszgyár végezte. Zsolnay Miklós használta ki üzletileg Wartha Vince 1893. évi nagy felfedezését, amelyet Zsolnay Vilmos egyedül fejlesztett tovább: az eosin mázat. Porcelán-fajansz díszáruinak sorozatát a Zsolnay-gyár e korban az eosin dísztárgyak sorozatával egészítette ki. A fajanszgyár termelésének összértéke 1901-ben 370 610, 1903-ban 247 725, 1911-ben 395 440, 1913-ban 269 270 K-ra rúgott. Az üzem egyes osztályait a régi gyári vezetés önálló gyáraknak tekintette. Ha tehát az egyes „gyárak” termelési értékeit egymással összehasonlítjuk, ki kell emelnünk, hogy az épületkerámia, az ipari porcelán, a cső és a kályhagyártás képviselte az évi termelés túlnyomó értékét szemben a fajanszgyár díszműáruival. Tehát ekkor már nem a díszműáru, hanem a többi gyártási ágak, különösen az épületkerámia és az elektroporcelángyártás, azaz a gyár nehézipari része vitte a termelésben a főszerepet.30 29 Pécsi Közlevéltár—Pécs város levéltára: 15 795/1917. jún. 8. 30 Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentése, 1894. 63. old.; 1896. 64. old.; Várady Ferenc: Baranya múltja és jelenje. Pécs 1896—97. I. köt. 616. old. 135