Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
gosokat” visszaminősítették napszámos munkára és napszámos fizetésre. Csakhogy ez meg a „vad korongosok” közt támasztott felzúdulást. Akadt olyan köztük, aki az intézkedésnek vonakodott eleget tenni, és tiltakozott a lefokozás ellen. Például Czike Mihály napszámosnak lépett be valamikor a gyárba, ahol később csengőkorongossá léptették elő. Mivel 1915 márciusában a szigetelőkben kis kereslet mutatkozott, visszatették a napszámosok közé. Czike vonakodott eleget tenni a rendelkezésnek, ezért elbocsátották.28 A munkásság 3 rétegéből kettőnek, a festőknek és a napszámosoknak munkája a régi maradt. Nem változott meg a munkásmozgalommal szembeni magatartásuk sem. A harmadik rétegnek, a korongosoknak a munkája a gyár e korszakában, az imperializmus idején, döntő átalakuláson ment keresztül. A korongosok munkájának forradalmi átalakulása forradalmian megváltoztatta a korongosoknak a munkásmozgalommal szemben (tanúsított eddigi magatartásukat is. A kor magaskvalifikációiú munkásainak a sorában a termelés irányában bekövetkezett változás és gépesedés következtében, a munkásság rétegződésének megfelelően eltolódás történt. A fesitők munkája változatlanul folyt. A kiválóbbakból meg kell említenünk: Hartmann Antal, Körösztös Antal, Gmell Vendel, Gerle-Golien János, Nagy Ferenc, Brauer Gábor, Kabatek Károly, Pompár Gyula és Csihalek Ferenc nevét. Az épületkerámia és szigetelőgyártásnak megfelelőleg azonban e korban különösen a formázók és a korongosok közt szaporodtak meg a magas gyakorlati tudással rendelkező kiváló szakmunkások. Mint ilyen munkásoknak maradt meg az emléke Blum Nándornak, Bor Józsefnek, Hummel Rezsőnek, Martonossy Józsefnek, Jäger Mihálynak, Reichert Istvánnak, a Ruzsinszky testvéreknek, valamint Reinold Antalnak, hogy csak néhány nevet ragadjunk ki a sokból. A gyártmányok, a termelés értéke A termelés ágaiban is súlyponti eltolódás mutatkozik e korban. Az építészeti kerámiai áruk kifinomodása már Zsolnay Vilmos korszakában bekövetkezett. Ő találta fel az építészeti kerámiának az addig ismerteknél fagyállóbb, tartósabb anyagát: a plutonitot és a pyrogranitot. Az építészeti terrakottára és pyrogranitra ő alkalmazta először a színes zománcfestést, a majolizálást. A technikai újítás az első korszaké. Az újítás piaci kiaknázása a másodiké. 1895-ben az egyre fokozódó piaci kereslet 28 E. B. Hl. 191. old. 134
