Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921
Az 1848-as jobbágyfelszabadítás és a Bach-korszak földtehermentesítése a földkérdést, a feudalizmus felszámolásának kérdését csak részben oldotta meg. Az egykori telkesj óbbá gyök földhöz jutottak. A taksások, zsellérek, cselédek azonban nem. Helyzetüket súlyosbította, hogy a nagybirtok az irtványföldek visszakövetelésével, legelőelkülönítésekkel a megmaradt silány életlehetőségekben is egyre jobban fenyegette őket. A pécsi és főleg a várostól nyugatra elterülő síkság magyar falvainak az állattartás és a fuvarozás adott kenyeret. A nagybirtok legelőelkülönítésekkel a baranyai szegényparasztság kenyeréből kanyarított, tördelt le újabb meg újabb darabokat. Az ipari kapitalizmus pedig, amikor kiépítette a Pécs—mohácsi, a Pécs—barcsi vasútvonalakat, a szegényparasztságot teljesen megfosztotta ettől a kereseti lehetőségtől. A kis baranyai falvak szegényparasztjai szorgalmas háziipari munkával igyekeztek magukon segíteni. Sok kendert és lent termeltek. Ezt kikészítették, megfonták és megszőtték. A Pécsivíz, a Fekete-víz, a drávamenti mocsaras vidék lakói pedig gyékényfonással, a hegyháti és pécsváradi járás népe szalmafonással foglalkozott. 1899-ben, amikor a háziipar már mindenütt erősen pusztult, Baranyáról még azt állapították meg, hogy „általában a dunántúli vármegyék közül ezen megye területén van most is a háziipar a legjobban kifejlődve”.13 De a háziiparosok a gyáripar olcsóbb áruival versenyezni nem tudtak. A szőttesek, a gyékények és szalmafonások tünedezni kezdtek a vásárokról. Az agrárproletariátusnak pedig a baranyai falvakban megint kisebb lett a kenyere. De ez az út az egyre összébbszoruló életlehetőségével már nem volt sokáig járható. Egyelőre újabb életlehetőséget kínáltak az uradalmak. A nagybirtok az 1867-es kiegyezés után egyideig nem jutott tőkéhez, kapitalizálódása nehezen indult. Tőke hiányában bérmunkásokat alkalmazni nem tudott. Ezért egy átmeneti rendszert hozott létre. A szegényparasztok munkaerejét használta fel úgy, hogy ezeknek földet adott. A föld haszonbérét a szegényparasztoknak az uradalomban teljesített munkával kellett ledolgozniok. A nagybirtokosok ezzel a robot munkával, ezzel a feudális módszerrel biztosították latifundiumaikon a mezőgazdasági munkák elvégzését. A századfordulóra azonban a nagybirtok mégis csak kapitalizálódott. Munkába állt a napszámos helyett a cséplő- és az 13 Hlaváts Kornél iparfelügyelő jelentése. O. L. — K. M. — 8. szakoszt. 1899. 61 448. 128
