Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921

zanak. A leltárt pótolnák némileg a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentéseinek a gyárra vonatkozó részei. Azonban ezek 1895 után nem jelentek meg.

A gyárban 1900 és 1921 közt a kerámiai iparban oly fontos termelési eszközből, az égetőkemencékből 8 darabot állítottak üzembe, és ugyanakkor a termelés megsokszorozódott. Azt hiszszük, ez alapon is joggal állíthatjuk, hogy a technikai fejlődés az első korszak nagy iramával összevetve nem torpant meg.

A kapitalizmus fejlődésében elérte a pécsi gyárban is azt a fokot, amikor a gyár felszerelésében, a termelőeszközökben fekvő constans tőkerész viszonylag jobban nő, mint a munkaerővásárlásra fordított változó tőkerész, vagyis növekszik a tőke szerves összetétele.

A MUNKÁSÁLLOMÁNY ÉS A MUNKAERŐPIAC HELYZETE

1899-ben 663 munkás dolgozott az üzemben.

Az 1898. és 1901. esztendőkre vonatkozóan ismerjük nemcsak a munkásság létszámát, hanem összetételét is. 1898-ban a 720 főnyi munkásság'a következőképpen oszlott meg: 325 szakmunkás, 320 napszámos, 75 tanonc. 1901-ben a 628 munkásból a szakmunkások száma 247, a napszámosoké 330, a tanoncoké 51 főt tett ki.

Honnan szerezte ezeket a munkásokat a pécsi Zsolnay-gyár?

Az előző fejezetben bemutattuk, hogy Zsolnay Vilmos

1. a legmagasabb szakmunkát végző festőket, formaöntőket, mintázókat először a külföldi munkáspiacról nyerte, majd üzemében maga nevelte őket;

2. a korongosokat Pécs, Baranya, aztán a Dunántúl, végül pedig az egész ország fazekas kisiparosaiból és kézműveseiből vette, akiket a kapitalizmus önállóságuktól megfosztott és bérmunkára kényszerített;

3. a segédmunkások (napszámosok) a kialakuló helybeli ipari és a vidéki agrárproletariátusból kerültek ki.

A gyár napszámos szükségletében azonban eltolódás következett be. A fenti adatokból kiderül, hogy a szakmunkások száma csökkent, a napszámosoké emelkedett. 1882-ben a munkáslétszám 465 fő. Ebből 330 volt a szakmunkás, 35 a tanonc, 100 a napszámos. A napszámosok száma a többi munkásnak V3-a. 1898-ban és 1901-ben pedig a szakmunkásokénak fele.

Honnan kapta ekkor a Zsolnay-gyár és többi pécsi társa a szükséges munkáskezeket?

A kérdés megoldásában a gyáraknak, az ipari kapitalizmusnak, a mezőgazdaságban előrehaladó kapitalizmus jött a segítségére.

127