Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

III. A pécsi Zsolnay-gyár az imperializmus korában. 1900-1921

áttolódott a többi hazai agyaglelőhelyekre. Nagyobb mértékben vették igénybe az előző korban megvásárolt dubrinicsi agyagbányát és a többi bérlet útján biztosított agyagbányákat. Külföldi nyersanyagot keveset használtak. Az évenként feldolgozott nyersanyag mennyisége kb. 600 vagon volt.

AZ ÜZEMI FEJLŐDÉS

Az erőgépek számában, ill. lóerejében nincs változás. A masszamalomban továbbra is 1 db 150 lóerőt képviselő gőzgép dolgozott.

A technika fejlődésében az égetőkemencék területén figyelhetünk meg haladást. A kerámiai gyárak fejlődésének az igazi fokmérői: a kemencék. A növekvő számú kemencék fokozódó térfogattal a gyár termelésének emelkedésére vallanak. 1909-ben épült a csőgyár 4 égetőkemencéje. Két elbontott munkáslakóház helyén pedig 1911-re elkészült 2 nagy porcelánégető kemence. Ezeknek értékét a mérlegszámla 1915-ben külön-külön 94 760, illetve 139 221 K-ra vette fel. Ezeken kívül még 2 kemencét állítottak be az üzembe.10

A korszak nagyobb építkezései közé tartozik még a Basamalomi-út mentén 1895-ben emelt csőraktár nagyobbítása. Ezt a raktárt 1909-ben még 50 m hosszú szárnnyal toldották meg.11

Az üzemben lévő kemencék száma tehát e korban, Zsolnay Miklós korában, a gyárban 22-ről 30-ra emelkedett. Nagyot nőtt a termelés volumenje is. A pécsi gyárban az üzemi fejlődés irama nem lassult. De megállt és stagnált máshol a magyar kerámiai iparban. Ezt mutatja az országos statisztika. 1906-ban a magyar kőedény-, porcelán-, majolikaiparban összesen 14 erőgép dolgozott 372 lóerővel. 1910-ben 10 erőgép volt üzemben, amelyek együttesen 344 lóerőt képviseltek.

A gépekben és a lóerőben mutatkozó csökkenést az okozta, hogy kialakultak a nagyüzemek, amelyek felszívták vagy megsemmisítették a gyengébbeket.12

Az üzem technikai fejlődésének közelebbi és pontosabb megfigyelése azért nem áll módunkban, mert az 1905-től 1911-ig terjedő időre vonatkozó üzleti könyvek és segédkönyvek hiány -10 Pécsi Közlevéltár—Pécs város levéltára: 21 590/1909 szept. 3.; U. o. 04195/1911 febr. 11.; Bilanz Konto 1915. — Kohut Adolf: Die keramische Industrie Ungarns. Dresden, 1913. Verlag Glashütte. 66. oldalon közölt adatok szerint az utóbbi, közelebbről még ismeretlen kemencék száma 3. De ez a régi adatoknak ellentmond.

11 U. o.

32 Mo. Ü. M. 1906—1910. 32., 59. old.

126