Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

I. Pécs a magyarországi kapitalizmus korának kezdetén

I. PÉCS A MAGYARORSZÁGI KAPITALIZMUS KORÁNAK

KEZDETÉN

„Legszebb panorámát mutat e város az úgynevezett siklósi országúiról, ahonnan nézve ... minden, amivel e város csinossal és széppel bír, mutatkozik... a legfényesebben, kivált ha reggeli nap világítja; szép házai, csinos szőlőházai a hegyen elszórva gyönyörű látványt adnak és sokkal nagyobbnak mutatják a várost, mint amilyen valóban; e látvány mintegy azt mutatja, mikép a természet és ipar e város alkotásában barátiiag kezet fogva egymással együtt működtek” — írta Pécsről, az „ipar városáról”, egy 1861-ben ideérkező újságíró.1

Körülbelül 18 700 lakos élt ekkor Pécs falai közt. Az ország huszonnegyedik városa volt. Nemcsak Szabadka, Kecskemét és Makó, hanem a ma már messze mögötte álló Békés, Hajdúszoboszló, Baja és Eger is megelőzték még ebben az időben.

A MEZŐGAZDASÁG HELYZETE

Ha azonban Pécs gazdasági képét megvizsgáljuk, a fenti sorok ellenére még nem találjuk ipari városnak. De már útban volt, hogy azzá váljék. Határa erdők nélkül 2727 katasztrális hold szántóból, 1864 hold rétből és 1890 hold szőlőből tevődött össze. Az erdőterület 5000 hold körül mozgott. A földművelés a Mecsek lábánál, a várostól délkeletre és délnyugatra elterülő síkon folyt. A növekvő lakosság számára a szántóterület már évtizedekkel előbb kicsinek, elégtelennek bizonyult. Ennek következtében a „gabona-termés a’ Lakosoknak szükségeket ki nem pótolhatta”.

A várostól délre elterülő „motsáros rétek árkokkal által metszettek és így a’ városnak környékje az egyes birtokosoknak jeles hasznokkal, kellemetesebbé és hasznavehetővé tétetett”.

1 Pécsi Lapok, 1861 aug. 1. A sorok Eisner Johann Gottfried 1839-ben Pécsett megfordult német gazdasági író leírásának hatását mutatják. Közölve Haas Mihály; Baranya. Pécs, 1845. Lyceum ny. 294. old.

9