Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
A sztrájk feltárta az üzem állapotát, a kapitalista gyár bűneit: a munkásnyúzást, az igazságtalan és törvénybe ütköző bérlevonásokat, valamint az indok nélküli elbocsátásokat. Az üzem munkásainak minden csoportja: a szobrászok (helyesen mintakészitők), a formaöntők, a festők, a szigetelőkorongosok, az edénykorongosok, a terrakotta mintázók együttes követelésekkel léptek fel. A szobrászok 11 órás munkaidejüknek 8 órára való mérséklését kívánták. A, formaöntők, a szigetelő- és edénykészítő korongosok, a terrakotta-mintázók tiltakoztak az ellen, hogy az árukban az égetés után kiütköző hibákért egyetemlegesen kártérítést fizettettek velük. A gyárvezetőség ugyanis nem vesződött annak kiderítésével, hogy ki készítette a hibás árut. Annak a műhelynek valamennyi munkását, ahonnan a selejtes áru kikerült, egyetemlegesen tették felelőssé a kárért, és közösen kellett azt megtéríteniök. A jó munkások lakoltak a selejtgyártó hibájáért. Valamennyien követelték, hogy a Gyári Betegsegélyző Pénztár a munkások befizetéseinek */3-át térítse vissza. Az 1891. évi XIV. törvénycikk értelmében ugyanis a biztosítási díjaknak 2/3 részét a munkás, 73-át pedig a munkaadó tartozott fizetni. A gyár azonban — a követelésből az derül ki — az egész biztosítási díjat a dolgozóktól szedte be. Ez az eljárás megfelelt az 1891. évi XIV. törvénycikk meghozatala előtti állapotnak. De törvénytelen volt 1891 után. A gyáros törvénybe ütközően megkárosította munkásait azzal, hogy a balesetbiztosítási dij egész összegét velük fizettette meg. A munkások tiltakoztak a művezető embertelen magatartása, „nyúzása” ellen. Felemelték szavukat az ellen is, hogy a szervezkedés szabadságától megfosztják őket. „A főnök a munkásokra erkölcsi kényszert alkalmaz és ezáltal szervezkedésüket feldúlja” — mondja röpiratuk. (Zsolnay Vilmos valószinűleg beszélgetései során igyekezett munkásait a szervezkedéstől és a megmozdulásoktól visszatartani.) A követeléseket egy küldöttség adta át a munkaadónak. Két lapban, a Bécsben megjelenő Solidaritätben és a Népszavában már előbb kihirdették a gyár zárolását. Felszólították a Monarchia kerámiai dolgozóit, hogy ne jöjjenek munkát vállalni Pécsre, mert a Zsolnay-gyárban sztrájk van készülőben. A sztrájkolók követeléseiket kinyomatták, és röplap formájában munkatársaik közt terjesztették. (L. a 6. sz. táblázatot.) 116
