Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
megnyugodtak”. A kitűzött napon a majálist megtartották, amely kedélyes hangulatban folyt le, és a munkások „ovatiokkal tüntették ki munkaadójukat”.149 Az a körülmény, hogy a munkásság egy része küldöttség útján tárgyalt május 1 megünnepléséről a munkaadóval, azt mutatja, hogy már kialakult a gyár munkásai közt egy öntudatos csoport. Kisebbségükre vall az, hogy eredeti tervüktől elálltak, és beleegyeztek május 1-nek más napon, majális formájában való megtartásába. Tervük, mely második terv volt a városban május 1 megünneplésére, ezért nem valósult meg úgy, mint a Pécs—Mohácsi Vasút Gépgyárában dolgozó munkásoké. Az elodázó, május elsejét kisiklató határozatban való megnyugvás, a munkaadónak szóló ováció ellenére a munkásság lelkében nem a béke és nyugalom lakott. Nehéz körülmények közt élt a gyárban. Hogy milyen volt helyzete, arra egy kérvény sorai vetnek éles fényt, amely egy évvel az esemény után kelt. 1891-ben a Zsolnay-gyár munkásai közül néhányan német nyelvű folyamodványt nyújtottak be az uralkodóhoz, Ferenc Józsefhez. Az írás 1891 jún. 28-án érkezett a kabinetirodából a budapesti kereskedelmi és iparügyi'minisztériumba. 1891 jún. 21-én a király Pécsett járt. Valószínűleg ekkor adták át neki a munkások a folyamodványt. A pár soros egyszerű fogalmazású kérvényben arról panaszkodtak, hogy nagyon sújtja őket az adó, amit kiróttak rájuk. Ennek summája évenként 9—13 frt-ra is felmegy. Másik nagy sérelmük a levonás volt. Ha valamilyen árut gyártás közben véletlenül eltörtek, annak értékét bérükből levonták. Heti 6—10 frt-ot keresnek. Gyakran előfordul azonban, hogy egy-egy munkásnak kártérítés címén 3 frt-tal is megkurtítják heti bérét. A gyári betegsegélyző egylet nem működik jól, hosszabb betegség esetén nem ad segélyt. Kérik a királyt, tegyen valamilyen intézkedést nehéz helyzetük megkönnyítésére. A kérvényt a kabinetiroda 1891 jún. 28-án áttette a kereskedelmi és iparügyi miniszterhez. A kereskedelmi és iparügyi minisztérium véleménye szerint az adózás, kármegtérítés, a betegsegély korlátozottsága minden gyárban fennáll. A kérvény tehát tárgyalásra alkalmatlan, és ezért félretették.150 A panaszos hangú folyamodványból láthatjuk, hogy a munkásságot nagyon elkeserítette a bérnek levonásokkal történő 149 Péterffy iparfelügyelő jelentése 1890. dec. 13. O. L. — K. M. 6. szakoszt. 79 462. 150 O. L. — K. M. 6. szakoszt. 1891. 41 769. 8 Rúzsás: A pécsi Zsolnay-gyár története (le) 113
