Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
tésével. Megkönnyítette volna az üzemek tulajdonosai számára, hogy „elővigyázatossági intézkedéseket foganatosítsanak és az ellenőrzést kijátsszák”. A vállalkozók érdekeit szolgálta Vaszarynak egy másik javaslata is. Az 1884-i ipartörvény értelmében a helybeli iparosok az elsőfokú iparhatóság, ez esetben Pécs törvényhatósági város rendőrkapitánya mellé maguk közül iparhatósági megbízottakat választottak. Ezek az iparhatósági megbízottak végezték a műhelyvizsgálatokat. Vaszary rendőrkapitány azt a javaslatot terjesztette a másod- és harmadfokú iparhatóság, a városi tanács és a miniszter elé, hogy ne a város iparosai válasszák az iparhatósági megbízottakat. Engedje meg a miniszter, hogy erre a tisztségre ő kérhessen fel egyeseket a „legfüggetlenebb és képesebb” iparosok közül. A szegény kisiparos, mint iparhatósági megbízott, a műhelylátogatás során esetleg még védelembe vette a munkáltatóval szemben a tanoncot, segédet vagy munkást. Ha azonban a rendőrkapitány megbízottnak a „legfüggetlenebb és képesebb iparosokat”, azaz a leggazdagabbakat kérte volna fel, ezeknek közös és azonos érdekeik következtében a műhely vizsgálatok célja: a műhelyek tulajdonosának ellenőrzése illúzióvá vált volna.125 Nem bizonyult gyorsnak Vaszary a munkásság érdekeit szolgáló rendeletek végrehajtásában sem. Működésével kapcsolatban a minisztérium 1890-ben kifogást emelt az ellen, hogy az ipartörvény (1884) előtti munkarendeket megtűrte. Vaszary azzal védekezett, hogy az új, egységes munkarend megszerkesztésére vonatkozó utasításokat várta. Az iparfelügyelő erélyesen hívta fel a figyelmét arra, hogy az 1884. évi új ipartörvény 113. §-a megadta — 6 évvel azelőtt — az új munkarendre vonatkozó előírásokat. Vaszary rendőrkapitány, iparhatósági biztos a tőkés és munkás harcában egyszerűen úgy foglalt állást, hogy az adott pillanatban erősebb tőkés pártjára állott. Mint olyan rendőrtisztviselőnek, akit Pécs törvényhatósági jogú város tanácsa választott meg, aki a városi tanácstól függött, esze ágában sem volt ujjat húzni e tanács nagysúlyú tőkés tagjaival. Ellenkezőleg, miután az ő hatalmukat közvetlen közelből tapasztalhatta, az államét pedig távolabbról és közvetve, inkább az előbbihez igazodott. Nyíltan nem fordult ugyan szembe az állami szerv, az iparfelügyelő döntéseivel, de nem is törte magát azok gyors végrehajtásáért. Kiszolgálta a gyárosokat, mert a maga érdeke is ezt diktálta. 125 O. L. — K. M. 5. szakoszt. 1890. 27 787. 102
