Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
Bevezetés
Megkíséreltük, meghatározni azokat az okokat, amelyek lehetővé tettek és életre hívtak Pécsett egy kerámiai gyárat. Megpróbáltunk képet adni a tőkés vállalkozó szerepének alakulásáról, a gyár gépesedéséröl, a munkásságnak a termelésben való szerepéről, a termelés eredményeiről, végül a gyár, illetve a vállalkozó nyereségéről. Vizsgáltuk a munkabért és munkaidőt, a munkásság szervezkedését, a kerámiai szakegylet megalakulását, a Szociáldemokrata Párt szerepét, a sztrájkokat, általában az öntudatosodás folyamatát s hogy a szocializálás, a társadalmi tulajdonba vétel mint válik a fejlődésben szükségessé. a) A Zsolnay-gyár — ezért is esett választásunk a feldolgozásnál rá — Pécs egyik legrégibb gyára. Vizsgálata módot nyújt arra, hogy egy magyarországi vidéki városban, a déldunántúli tájban, figyeljük meg a kapitalista gazdaság kialakulását. b) Minthogy a városnak nemcsak egyik legrégibb, hanem egyszersmind legnagyobb gyára is a Zsolnay-gyár, története fényt vet arra is, hogyan születik meg a munkásosztály, és milyen az életútja egy vidéki ipari gócban. c) A Zsolnay-gyár, noha vidéken jött létre, az ország, sőt a volt Osztrák-Magyar Monarchia első és legnagyobb kerámiai gyárává fejlődött, amely a kerámiai iparban uralkodó helyet foglalt el. Történetéből következtetni lehet a magyarországi kerámiai ipar fejlődésére és némileg az egész kapitalizmus korabeli magyar ipar fejlődésére. Ez utóbbit természetesen nagyon szerény és korlátozott mértékben, mert hiszen ez az egész fejlődés részletből, alulról való szemlélete. Az ilyen szemlélet a fejlődés fő vonalát csak más térről származó eredményekkel megerősítve segít kideríteni, a már ismert fejlődési irányról alkotott képünket azonban mindig gazdagítja, színezi és finomítja. Iparunk fejlődésének fő vonalától a Zsolnay-gyár története természetesen néhol eltér és a tipikustól elütő színeket is mutat fel. A fő eltérés abban van, hogy a pécsi Zsolnay-gyár története a magyarországi kapitalizmus fejlődésében egy egész külön típust képvisel: e gyár a találmányok egész sora segítségével külföldi tőke nélkül fejlődött, és későbbi fennállása folyamán, az imperializmus korában sem került valamilyen bank, tehát a finánctőke kezébe. A gyár olyan városban jött létre, amelynek gyáripara — megegyezően a többi déldunántúli várossal — túlnyomó részt könnyűipari volt. Munkásai jelentős részét a fogyó pécsi kisiparból vette. E könnyűipar munkásainak kispolgári eredete mind a gyár, mind az egész város munkásmozgalmának fejlődé-7
