Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Gáspár László: A nagyfeszültségű vasútvillamosítási rendszer
volt: az iparilag jóval fejlettebb Ausztria számos gyára is Ganzmotorokkal villamosította üzemeit. A cári Oroszországból ugyancsak jelentős rendeléseket kapott a gyár.. (Dolivo-Dobrovolszkij, a háromfázisú motor egyik úttörője ugyanis forradalmi magatartása miatt szülőföldje határain kívül kényszerült dolgozni, nagyszabású terveit Németországban valósította meg.) Kandó a Ganz-gyárban minden segítséget megkapott a nagyvasutak villamosítására vonatkozó terveihez. Már 1895-ben, alig egy évvel azután, hogy a gyár a villamosvasúti vontatás kérdését felvette programjába, próbapálya állt rendelkezésére a vagongyár tőszomszédságában. Itt, egy méter széles nyomtávú vágányon indultak meg azok a kísérletek, amelyek Kandót néhány éven belül a vasútvillamosítás világszerte elismert tekintélyévé avatták. Első kísérleteit kéttengelyű, egymotoros kocsival végezte, amelyet két vezeték táplált 500 voltos kétfázisú árammal. A próbapályán szerzett tapasztalatok alapján vállalkozott azután Kandó arra, hogy megtervezze az első háromfázisú kisvasutat, s ez 1898- ban Évians-les-Bains-ben, a Genfi-tó partján meg is épült. Most már a gyakorlat is igazolta a háromfázisú motor alkalmasságát vontatási célokra, egyelőre azonban csak kisvasutak üzemében jöhetett számításba. Miután a háromfázisú motor a vajdahunyadi és a perecesi bányák vasúti üzemében is megmutatta előnyeit, a franciaországi Compagnie des Mines de la Mur bányavállalat ugyancsak a Ganz-gyártól rendelt háromfázisú bányamozdonyokat. Közben Amerikában is megindultak a kísérletek a vasúti üzem villamosítására, de mindjárt nagyvasúti méretekben, s a legegyszerűbbnek látszó megoldáshoz, az egyenáramhoz folyamodtak. Baltimore két pályaudvara között 5,8 km hosszú alagútszakaszon 1895-hen helyezték üzembe az első nagyvasúti villanymozdonyokat. Ezek 600 voltos egyenárammal működtek, s ez Kandóban erős kételyeket ébresztett. Meg akart győződni arról, vajon az ilyen kis feszültség és általában az egyenáram alkalmas-e a gazdaságos nagyvasúti vontatás céljaira, ezért 1898-ban Amerikába utazott, hogy a helyszínen tanulmányozza a baltimorei megoldást. Azzal a határozott véleménnyel tért haza, hogy az amerikaiak helytelen úton járnak, amikor a nagyvasutak gazdaságos villamosítását a kisfeszültségű egyenáramtól remélik. Csak a nagyfeszültségű, háromfázisú rendszer felel meg a gazdaságos vasútvillamosítás követelményeinek — ez a részben kísérleti tapasztalatokkal alátámasztott gondolat egyre mélyebben gyökeret vert Kandóban. Kapóra jött az olaszországi Valtellina-vasút villamosítására kiírt pályázat. Az olasz kormány 1897 őszén a szénbehozatal csökkentése céljából 93
