Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Németh Béla: Az első villamosmotor és dinamó
A dinamó (vagy generátor) olyan villamos áramot termelő gép, amely valamilyen külső erővel (például gőzgép, motor, vízturbina stb.) forgásba hozva, a mechanikai munkát — az indukció jelenségét felhasználva — villamos energiává alakítja át. Egyen- és váltóáramú dinamót különböztetünk meg. A dinamó szerkezete két fő részből áll: a mágnességet előállító részből és a villamos feszültségre gerjesztett (indikált) részből (armatúra). Az egyenáramú dinamóban a mágnessarkok (pólusok) állnak, az armatúra pedig forog; a váltóáramú dinamóban az armatúra áll és a pólusok forognak. Az egysarki indító (unipoláris dinamó) olyan egyenáramú dinamó, amelyben az armatúra vezetők állandóan egyirányú mágneses erővonalakat metszenek, s ezért a bennük indukált elektromotoros erő is állandó. A dinamó feltalálása valóban új korszak kezdetét jelenti az elektrotechnikában. Azelőtt csak egyfajta villamos erőforrást ismertek, a villamosságot fejlesztő telepet. Ha erősebb áramra volt szükség, több ezer telepet kellett összekapcsolni. Ezt az áramforrást sem lehetett azonban sokáig használni, a telepek hamar kimerültek. Attól kezdve, hogy Faraday felfedezte az indukciót — vagyis megállapította, hogy egy mágneses erőtérben mozgatott vezetőben villamos áram keletkezik — számosán kísérelték meg oly gép szerkesztését, amely mozgatással állít elő villamos áramot. Bár a kísérletezők tucatjával készítettek különböző gépeket, eredményt mégsem értek el, mert a mágneses tér előállítására állandó acélmágnest használtak, a hatásfok növelésére pedig mind nagyobb mágneseket vettek igénybe. Ilyen úton azonban nem lehet a kívánt eredményt elérni, az egymás mellett elhelyezett erős acélmágnesek ugyanis lerontják egymás hatását. Efféle gépekkel csak gyenge áramot sikerült termelni. A dinamó felfedezése jelentette a kérdés megoldását. A «dinamó villamos» elv szerint az egyenáramú generátor kezdő áramát a gép elektromágneseinek lágy vasmagjában visszamaradó mágnesség indítja meg. Az így kapott gyenge áram azután a mágnestekercseken keresztül vezetve erősíti a térmágnességet, amely most már erősebb áramot indukál. Az indukciós hatás halmozódva folytatódik, s a mágnes és az áram — tisztán mechanikai munka felhasználásával, állandó mágnes nélkül is — kölcsönösen erősíti egymást. Mérhetetlen jelentőségű megállapítás ez; lehetővé tette a villamos áram nagyüzemi előállítását és felhasználását. Dinamó nélkül nem jöhetett volna létre a korszerű ipar, a villanyvilágítás, a villamosközlekedés, de a rádió, a telefon sem, hogy csak néhányat említsünk azokból a találmányokból, amelyek ma már szorosan hozzátartoznak életünkhöz. 79
