Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Németh Béla: Az első villamosmotor és dinamó
áramvezetők vonzzák a vasreszeléket, továbbá bogy a vezetőtekercs belsejébe helyezett lágyvas mágnessé válik, ha áram hat rá. E három felfedezés szervesen összefüggött. Ampere — Dersted eredménye, Arago pedig Ampere megfigyelései nyomán jutott el saját felfedezéséhez. Tizenegy esztendővel ezután a tudományok történetének egyik legnagyobb alakja. Michael Faraday egy előadásában arról számolt be. hogy vizsgálatai szerint a villamos áram nem csupán mágnestűre vagy attól független áramkörre hat, hanem villamos áramot gerjeszt minden a közelében lévő zárt vezetőkörben, saját magában is, ha valamely áramkört nyitunk vagy zárunk. Faraday tehát felfedezte az indukció, illetve az önindukció jelenségét. E felfedezések nem maradtak titokban, a szaklapok is beszámoltak róluk. Ezekből ismerte meg őket Győrött az ifjú fizikatanár is. Jedlik azonban nem elégedett meg azzal, hogy olvasott róluk. Igazi kutatóhoz méltóan, maga is el akarta végezni a kísérleteket. Nagy akadálya volt ennek a liceumi fizikai szertár hiányos felszerelése. De Jedlik segített magán, sajátkezűleg megcsinálta a szükséges kísérleti eszközöket, s ezekkel sorban elvégezte a «villámdelejjel» kapcsolatos kísérleteket. Vizsgálatai kapcsán elkészített egy Schweigger-féle iránytűs galvanométert, úgynevezett multiplikátort is. Schweigger multiplikátora nem volt más, mint egy négyszögletes fakeretre felcsévélt, sokmenetű dróttekercs, amely fokozta az áramnak a mágnestűre gyakorolt hatását (1. XVII. képtábla, 1). Kísérletei során Jedlik arra a zseniális gondolatra jutott, hogy e készülékbe, a hatás növelése céljából iránytű helyett elektromágnest helyez. így sokkal nagyobb kitéréseket észlelt, s arra gondolt, hogy készülékét állandó forgás előidézésére is fel lehet használni, ha az áram irányát a kellő időpontban megváltoztatja. És íme, megszületett az elektromotor. Jedlik 1886-ban az alábbiakat írta találmányáról: «... A villa indelej ességnek tüneményei engemet is leginkább érdekeltek. Miután tanárságom két első éve alatt a természettani folyóiratokban közzétett villamdelejesség tüneményeivel lehetőleg megismerkedtem, részemről a Schweigger-féle multiplicatorba delejtíi helyett egy a delejtűnél sokkal erősebb villamdelejt alkalmaztam. De mivel az a multiplicator delejes hatása által kitérítve azon helyzetből, melyben hossza a multiplicator huzalainak irányával egyenközü, ott megint nyugvó állapotba jönne, a hol a delej hossza a multiplicator huzalainak irányával épszöget képez: tehát a végett, hogy azon helyeken meg ne állhasson, hanem a megkezdett mozgást szakadás nélkül folytassa, a multiplicator szerkezete úgy módosítandó, hogy a villamdelejen létező huzaltekercsben a villamfolyam az ellenkező irányára változzék 77
