Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Pap János: A gőzgép és gőzturbina hőskora

vakok tanításában a betünyomást. Szedésre és nyomtatásra oktatta vak tanítványát, Paradis Terézt, 1779-ben sajtórendszerű gépet, szedőszekrényt szerkesztett részére. A gép nincs meg, csak korabeJi újságközlemények adnak hírt róla.

Ez idő tájt Kempelen a budai várpalota tervezésében és építésében is tevékenyen részt vett. 1786-ban a feloszlatott karmelita rend budavárbeli kolostorának színházzá való átalakítására kapott megbízást. Tervei alapján készült el a Várszínház. A kolostor sírboltjának egy részét süllyesztőnek használta fel. Merész alkotószellemének bizonysága az Adria társaság részére 1794-ben készített csatornaterv is, a Duna kivezetésére az Adriai tengerhez. Ez az elgondolás a nagy költségek miatt nem valósulhatott meg.

1804. március 26-án Bécsben szinte elfelejtve halt meg Kempelen Farkas. Korát messze megelőző, sokoldalú tudós és technikus lángelme volt. Világhírre tett szert sakkozógépével, amelyről maga csak mosolyogva beszélt; mint gyermekjátékot, mechanikai tréfát emlegette. Valóban jelentős tudományos és technikai munkáit nem értékelték és méltatták érdemük szerint. A haladó szellemű nagy tudóst és feltalálót másfél évszázadig mint ügyes «bűvészt» emlegették, csak napjainkban foglalta el méltó helyét a magyar technikatörténet nagyjai sorában.

IRODALOM:

Kempelen Béla: Az írógép magyar találmány. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1905.)

Kőszegi Imre és Pap János: Kempelen Farkas (1955.)

Lamatsch Sándor: Kempelen Farkas két ismeretlen kéziratkötete a Fővárosi Könyvtárban. (1938.)

Lósy-Schmidt Ede: Kempelen Farkas szerepe és érdeme a vakok általános oktatásának megindításában .(1936.)

59