Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Pap János: A gőzgép és gőzturbina hőskora

des fonetikai kutató munka eredményeképpen született meg 1783-ban. Sokáig tanulmányozta a különböző hangszereket, hogy az emberi hang utánzására legalkalmasabbat megtalálja. A véletlen segítette céljához. Egy sétája alkalmával ugyanis dudaszó ütötte meg a fülét, s ennek hangja az emberi beszédre emlékeztette. Ezután egy nádból készült «barcogó» sípocskán folytatta kísérleteit, a sípot bőrfúvóval kötötte össze. Szerkezetével különböző — magasabb és mélyebb — hangokat tudott előállítani, de magánhangzókat nem. Tovább próbálkozott; egy oboa tölcsér alakú alsó végét helyezte a sípocskát tartalmazó fúvócsőbe; balkezével többé-kevésbé befedve a tölcsért, megkapta a magánhangzókat is. «A gép bármennyire kezdetleges volt is — írta könyvében Kempelen — már egyes magán- és némely mássalhangzót egészen tisztán ejtett ki, de a hangok egymásutánjában még nem tudtam parancsolni neki.))

Később Kempelen az emberi száj formája szerint esztergályozta ki a sípokat, s így sikerült tiszta «a» «o»és «u» magánhangzót kapnia. Mindjárt el is készítette beszélőgépének első billentyűszerkezetes változatát, ennek sípjait lábpedálos fúvóval szólaltatta meg. A hangokat úgy hozta ki, hogy jobb kezével lenyomta a billentyűt, bal tenyerével pedig a megfelelő síp nyílását fedte be, szükség szerint. E gépet azonban tökéletlennek találta. «Végre rájöttem, hogy a természetet kell utánoznom — írta — hiszen az embernek is csak egy hangrése és egy szája van, amelyen valamennyi hang kialakul. Két évi munkát kellett félredobnom és mindent elölről kezdenem.»

Kempelen új beszélőgépe már egy «száj»-résszel működött. Hangcsöve fából faragott sípszerű alkotmány volt, amelyet belül kesztyűbőr fedett. Nyúlványára kártya vastagságú elefántcsont lemez illeszkedett, ez szabályozta a hang mélységét, illetve magasságát, helyettesítette az emberi hangszalagot. A hangcső az emberi tüdőt pótló harmonika rendszerű fúvókából kapta a levegőt. A tölcsér alakú szájrészt kézzel kellett szabályozni, az emberi száj üregének megfelelően. A gép «orr» részének csupán az «n» és «m» betű kiejtésében volt szerepe.

A beszélőgépet Kempelen maga kezelte. Jobb könyökét a fúj - tatóra, jobb kezét a gép «orrlyukaira» helyezte, bal tenyerét pedig a tölcsér szájnyílására fektette. A magánhangzókat bal tenyere helyzetének változtatásával hozta ki, a mássalhangzókat meg a billentyűk lenyomásával érte el. A gép eredetije, ma is látható a londoni «King's College» természettudományi múzeumában.

Kempelen egyéb technikai munkái sorából meg kell említenünk a vakok oktatására vonatkozó kísérleteit is. Elsőnek vezette be a

58