Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Nyárády Gábor: A bányákból széngyárak lesznek
erőhatásokat. A késeket úgy szerelték a fejtőfélgömbökre, hogy a szén minőségének megfelelően cserélni lehessen őket, más kés helyezhető a fészkekbe rideg szénhez, más lignithez. Ez a fejtőfej a találmánynak a bányagép-technikában új fejezetet nyitó, legértékesebb eleme. De a konstrukció többi részében is sok figyelemre méltó, új elgondolás érvényesül. A fejtőfejet csőszerű kar köti össze a motorszekrénnyel, emögül, ülő helyzetből irányíthatja a kezelő a fejtőféj függőleges és vízszintes mozgását. A kitermelt szenet az alvázra épített kaparószalag távolítja el, de nem oldalra rakja, mint más gépek, hanem maga mögé. Ez a megoldás — ha frontfejtésnél alkalmazzák a gépet — feleslegessé teszi külön szállítópászta fenntartását, vagyis jelentősen egyszerűsíti az egész munkafolyamatot. Az első kísérleti példánnyal szerzett tapasztalatok alapján tökéletesített' F-2 jelű gép egyébként olajhidraulikus berendezéssel működik, masszív, hernyótalpas alvázra épült, önjáró. Súlya 3,5 tonna, magasságban 2,2, szélességben 3,5 méteres sávon dolgozhat, vágatszerű fejtésben percenként 0,5 tonna szenet termel.. A hazai szénbányászat követelményeit tovább vizsgálva a két feltaláló e nagy önjáró fejtőgépen kívül olyan kisebb fejtőgép megalkotásával is foglalkozott, amely vékony, 50—60 centiméteres széntelepek gépi lefejtéséhez alkalmazható. Ki akarták tölteni a kézi fejtőszerszámok és a nagy fejtőgépek közötti hézagot. Kicsi, könnyű, mozgékony, de nagy teljesítményű gépre gondoltak, amelynek szerkezete oly egyszerű, hogy bármelyik bányász egykét nap alatt elsajátíthatja a kezelését. Ilyen elgondolás vezette őket az F-3 típusú talicskás, liliputi fejtőgép megszerkesztésében. A fejtést ennél is a már ismertetett karmos félgömbökből álló fejtőfej végzi, csakhogy ez jóval kisebb amannál, egyszerűbb módon kapcsolódik a sújtólégbiztos motorhoz. A motor be- és kikapcsolása a gép hátranyúló karjára szerelt gombokkal történik. Az egész szerkezet súlya mindössze 350 kilogramm, gumikerekeken könnyen gördíthető, teljesítménye percenként 0,2—0,4 tonna. Ezzel még nem zárult le az új, maró-fejtőfejes gépek sora. Az F-2 és az F-3 kipróbálása közben felismert kisebb-nagyobb hibák a gép továbbfejlesztésére ösztönözték a feltalálókat, majd a bányagépesítéssel foglalkozó szerveket, elsősorban a Bányagépalkalmazási Kísérleti és Kutató Intézet munkatársait. Körültekintő üzemi kísérletek után, különös tekintettel hazai barnaszén-bányáink viszonyaira, tökéletesítették a feltalálók újabb fejtő-rakodógépét, az F-4-et. Ez sok tekintetben azonos az F-2 típussal, sok tekintetben azonban eltér tőle. Nagyobb, de lényegében ugyanolyan a fejtőfeje, a hidraulikus berendezése és a hernyótalpa. Egészen más 36
