Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Nyárády Gábor: A bányákból széngyárak lesznek

technikának ezt a szakaszát. 1952-ben eredeti felépítésű, az Ózdkörnyéki széntelepek adottságaihoz szabott önjáró széngyalut készítettek. (L. III. képtábla, 1.) Ennek kései hidraulikus nyomással hatolnak a szénfalba, miközben a főiéhez (tetőhöz) és a talphoz szoruló feszítőszerkezet támasztja meg a gépet. Széngyalujuk könnyű, egyszerű, tapasztalat szerint a legkeményebb magyar szenekben is kitűnő eredménnyel alkalmazható. Egy másik, a Lengyel—Török—Cserni-féle széngyalu-típus láncos megoldással készült, nagy fejtési sebességgel dolgozik. Első példánya alig egy tonna súlyú. Ötven cm-es telepekben két műszak alatt 20 vagon szenet fejt, a fejtőkalapácsos fejtéshez viszonyítva fele létszámmal.

Itt érkeztünk el a fejtőgépek harmadik válfajához, a daraboló fejtőgépekhez; ezeknél hosszasabban kell időznünk. Nemcsak azért, mert ma úgy látszik, övék a jövő, hanem mert a bányagépeknek éppen ebben a csoportjában vívták ki feltalálóink a legnagyobb sikert. A világtechnika jelenlegi állása szerint a három legtökéletesebb ilyen gép: az amerikai Colmol, az ugyancsak amerikai Joy és a magyar Ajtay—Szilárd-fejtőgép. Colmol gépe (1. III. képtábla, 2) hernyótalpas alvázra szerelt forgácsolófej, egymás alatt, két sorban elhelyezett állkapocsszerű fogazással. Sokfogú, éles kései forgás közben felaprítják és ugyanazzal a mozdulattal a szállítószalag felé terelik a szenet. Joy gépe (1. III. képtábla, 3) szintén önjáróidé leglényegesebb részének, a fejtőgépnek más a megoldása. Lengőmozgást végző homlokán láncsorozat forog, ezek körmei vájják a szenet, feldarabolják és továbbítják a gép törzséhez csatlakozó szállítószalagra. Mindkét gépnek sok előnyös tulajdonsága van, de hátrány az egyiknél például az, hogy gyakran kell kést cserélni, a másiknál pedig sok hibára vezet a láncos szerkezet.

Bár hasonlóképp darabolási módszerrel dolgozik, de merőben eltér ezektől a gépektől Ajtay Zoltánnak és Szilárd Józsefnek, a dorogi szénbányák mérnökeinek 1949-ben tervezett és 1950-ben elkészült fejtőgépe. Egészen eredeti, szellemes megoldásával kiemelkedik az azonos elvet alkalmazó konstrukciók közül, új irányt szab a bányagép-szerkesztőknek. A fejtőgépek korábbi típusainál többnyire lánc és rúd végezte a fejtést, csupán a Colmol-gépen alkalmaztak sorozatba épített marófejeket. Ajtay és Szilárd mérnökök ellenben olyan buzogányszerű fejtőfejet találtak fel, amely két ellentétes irányban forgó gömbszeletből áll. Az egyes fejtőfélgömbökre öt sorban négy-négy, összesen negyven kiváltható fejtőkést építettek, ezeket spirális vonal mentén helyezték el a félgömbök felületén. így a kések nem «árnyékolják» egymást, vagyis mindegyik új nyomvonalon végzi a fejtést. Mégpedig egyenletesen, az ellentétes irányú forgás ugyanis kiküszöböli a káros

3‘ - 5/ s

35