Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Nemes Iván: A sulykolástól a gabonaszeletelőgépig
malom. További előrehaladást jelentett, hogy az ember idővel a szélenergiát is szolgálatába állította. A keresztes háborúk idején először Franciaországban terjedtek el a szélkerekekkel hajtott malmok. Ám ezeknek is lejárt az idejük, amikor a XVIII. században a gőz forradalmasította a technikát; felépült Londonban az első gőzmalom. Meghajtásához Watt készített egy 50 lóerős gőzgépet. A XVIII. század végéig hazánk malomipara a többi európai ország malomiparával azonos módon és mértékben fejlődött. Nálunk is a vizet és a szelet használták fel meghajtásra, ugyanolyan köveket, ugyanolyan eljárást alkalmaztak, mint másutt. Az első gőzmalmot — amely még kövekkel őrölt — 1836-ban Sopronban építették fel. Nem sokkal utóbb, 1839-ben Széchenyi István megalapította Budapesten a József hengermalmot, amelyben már hengerszékek működtek. Kibontakozott hát s azóta naggyá fejlődött hazánkban a korszerű, gépi malomipar. Először Paur Ignác munkássága hívta fel rá a világ szakembereinek figyelmét a XVIII. század végén. Paur Ignác megemelte a felső mozgó malomkövet, hogy az a búzát — szaknyelven szólva — «magasan fogja», tehát a búzaszem ne morzsolódjék össze, hanem csak nagyobb darabkákra törjön. Ilyen módon háromféle terméket nyert a húzaszemből: a leszitálható lisztet, a korpát tartalmazó és tovább aprítható töretét, valamint a töretről levált könnyű fajsúlyú korpát. A töretét fokozatosan szorosabbra állított kövek között darává aprította, így a korpa jelentős részét lisztmentesen ki tudta «fújni», el tudta távolítani. Ennek az eljárásnak a gyakorlati megvalósítására 1810-ben megszerkesztette az első daratisztító gépet. Paur Ignác munkássága új fejezetet nyitott a malomipar előrehaladásában, az ő kezdeményezésével indult meg a müőrlés, magasőrlés korszaka, s később a modern hengerszéké, ugyancsak magyar feltalálók — Ganz Ábrahám, illetve Mechwart András — úttörő munkájának eredményeként. A századforduló előtt Oroszországban Afanaszev professzor hosszasan kísérletezett a búza feldolgozásának tökéletesítésén, gyakorlati megoldást azonban nem talált. Azóta a világ malomszakemberei nem vetettek fel olyan gondolatot, amely a malomipart lényegesen továbbfejlesztette volna, az őrlés technológiájában nem történt jelentős változás. Különféle kísérletek ugyan folytak, de csak abban az irányban, hogy a héjrészt minél tökéletesebben válasszák el a magrésztől. Többnyire csak a fehérliszt mennyiségének emelését tűzték ki feladatul és figyelmen kívül hagyták a liszt minőségének javítását. A liszt minőségének javításán kísérletező szakemberek már 162
