Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Nemes Iván: A sulykolástól a gabonaszeletelőgépig

régebben felismerték, bogy ä búzaszemeknek rovátkolt hengerpárok közötti töretése — a liszt minősége szempontjából — nem a legjobb megoldás. A búzaszemek a legkülönbözőbb helyzetekben esnek a hengerek közé és ezért különféle nagyságú és alakú darabokra töredeznek. Minthogy az őrlésre kerülő búzaszemek amúgy sem azonos nagyságúak és alakúak, a törető hengerpárok leggondosabb beállítása esetén is törvényszerű, hogy a töret egyenlőtlen nagyságú és minőségileg különböző összetételű. Az ilyen töretés miatt a malom egyes őrlőrendszereiből kiömlő félkész termékek között szabályozhatatlan minőségi különbségek adódnak. Érthető ez, hiszen a liszt minőségére legjobban kiható sikérnek és vitaminoknak az őrlőrendszerek közötti vándorlását a jelenlegi megoldásokkal nem lehet sem szabályozni, sem irányítani. Jelentős problémát okoz a töretés erőszükséglete is. Minthogy a hengerpárok legtöbbször nem a búza törési hajlamainak leginkább megfelelő irányban aprítják a magokat, a búza töretése indokolatlanul nagy erőt, feleslegesen sok energiát emészt fel.

E kérdések egyre sürgetőbben merültek fel hazánkban, mióta malomiparunkat a közösség tulajdonába vettük és újjászerveztük. Hiszen — mint népgazdaságunk minden területén — a malomiparban is fő célkitűzés a termelékenység és a minőség nagyarányú fokozása. S egy feltaláló megteremtette a lehetőséget, hogy ezt elérjük: Rajkai Pál, az Országos Gabona- és Lisztkísérleti Intézet munkaérdemrenddel kitüntetett osztályvezető mérnöke. Találmánya nagy lépés a malomipar fejlődésében, hiszen — mint említettük — a műőrlés bevezetése óta az őrlési technológia lényegében nem változott.

Rajkai Pál egész élete összeforrt a malomiparral. Sokgyerekes családból született és apja — mert nem tudta iskoláztatni — molnárinasnak adta. A tanoncból molnársegéddé nőtt Rajkait tudásvágya vitte 1925-ben Németországba, a malomépítészeti főiskolára. Miután a főiskolát elvégezte, 1927-ben hazajött és az éppen akkor létesült Országos Gabona- és Lisztkísérleti Intézethez — jelenlegi munkahelyére — került. Az Intézet alapítója és vezetője, Hankóczi Jenő mellett dolgozott, az ő közvetlen tanítványa lett. Immár negyedszázadot töltött el az Intézetben, s ez idő alatt számos nagy jelentőségű találmánnyal gazdagította a malomipart. Találmányai: a búzakeménységet meghatározó műszer, a malomipari teljesítménymérő, a sikérmosás gépesítése. Kitartó, szorgalmas alkotó munkával jutott el legújabb és legjelentősebb találmányának, a gabonaszeletelő-gépnek kidolgozásához.

Rajkai és munkatársai világosan látták a malomipari technológia fő kérdését, vagyis: a legkevesebb energiaszükséglettel,

11* — 12/6 s

163