Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Vajda Pál: Gyógyszeralapanyag mesterséges gépi előállítása
képlet jelentkezik, amely fonalaival átjárja a magházat s meggátolja a rendes továbbfejlődést. A fonalak végükön gömbölyű spórákat fejlesztenek s ezek sűrűn folyó cseppekben édes mézharmatot választanak ki. A rovarok ezt széthordják más növényekre, elsősorban a rozsra, így az egyetlen spórából származó elsődleges fertőzés más növényekre is átterjed másodlagos úton. Éppen ez a másodlagos fertőzési lehetőség késztette a mezőgazdasági szakembereket, hogy minden erejükkel tiltakozzanak az anyarozs mesterséges tenyésztése ellen. Az első kísérleteknél anyarozsot szórtak szét a rozsföldeken, így igyekeztek utánozni a természetes életkörülményeket. E próbálkozásoknál kiderült, hogy az anyarozs nem a rozs virágzásával egyidejűleg fejlődik ki, hanem rendszerint egy-két héttel előbb. Megállapították továbbá, hogy tavasszal az anyarozs először a korán virágzó fűféléken terjed el, a rozson tehát nem elsődleges fertőzéssel terem, hanem csak másodlagosan. (L. XXIX. képtábla, 2.) Ezért a további kísérletek során azt vizsgálták, nem lehet-e virágzó rozsot beszúrással, permetezéssel fertőzni. Először Hecke próbálta meg. Kísérleteinek sikere szempontjából fontos volt, hogy egyszerre minél több virág álljon nyitva. Ehhez két módszert alkalmazott. Mivel Tschermak megfigyelése szerint a rozsvirágok — virágzáshoz közel — kisebb nyomásra vagy ütésre felnyílnak, Hecke marokba szorította a kalászokat, és a virágokat szorosra fogott tenyerén húzta át, vagy bottal hajlongatta, így permetezett. A másik módszer a virágzás meghosszabbítását célozta, hibrideket tenyésztett ki, vagyis eltérő öröklési anyagú növényekből hozott létre utódokat. A gomba penésszerű állapota ugyanis csak a rozs virágzása alatt tart. Elvirágzás után a gombafonalak már nem fejlesztenek spórákat és nem választanak ki mézharmatot, hanem összetömörülve létrehozzák az áttelelő telepet. Más formában folytak a kísérletek Magyarországon, az Alföldön. Egyes kisgazdák kötelet alkalmaztak a rozs fertőzésére. Kifeszítették a virágzó rozstábla szélén, a kalász magasságában, s megindultak. Ha a fertőzött kalászokon már megjelent a mézharnlat, az először a kötélre ragadt, majd onnan a többi rozskalászra. A kötéllel való horzsolás biztosította a virágok felnyílását is, amit Hecke bottal idézett elő. További előnye volt ennek, hogy a mézharmat olyan kalászokra is ráragadt, amelyeknek virágai még nem nyíltak ki: a rovarok széthordták a mézharmatot és előidézték a másodlagos fertőzést. A fertőzésnek ez a módja elősegítette az anyarozs gyarapodását, emelte a hozamot, de természetesen még mindig kezdetleges és bizonytalan formája volt a rendszeres termelésnek. 146
