Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Nyárády Gábor: A zajtalan foszforos dörzsgyújtó
század első éveiben módosított formái sem, amelyek abban különböztek az eredetitől, hogy a ként nem az üvegcsőbe, hanem a gyújtószálak végére tették, üvegcső helyett pedig fémpalackot alkalmaztak. Ezek is robbanással gyulladtak, égő foszforszemcséket fröcsköltek szét, szóval nem valami barátságos szerszámok voltak. A foszforos gyújtók tökéletesítésében ezeknél jelentősebb előrelépésnek tekinthető a foszfor és a káliumklorát együttes alkalmazása. Erre először J. T. Cooper vegyész gondolt állítólag 1825-ben, gyufái azonban nem kerültek forgalomba. Ilyen gyújtókat csak 1832-ben kezdtek piacra hozni Németországban, J. F. Kämmerer, F. Moldenhauer s velük körülbelül egy időben még néhány német vegyész és gyógyszerész. A kutatók mindmáig sem tudták megállapítani, ki volt közülük az első. De e kérdés jelentőségét jócskán csökkenti, ha meggondoljuk, hogy eleinte a foszforos-káliumklorátos gyújtók semmivel sem voltak jobbak a meglévőknél. Sőt, fröcsköltek, durrogtak, robbantak, bűzt terjesztettek, s emiatt egyes városokban be is tiltották gyártásukat. Főként ez a körülmény sarkallta a gyárosokat, hogy más anyaggal próbálják helyettesíteni a káliumklorátot. 1834-ben Rómer István ólomnitráttal, később H. Trevany és J. Preschel barnakővel pótolta. Itt kapcsolódik be a gyufa történetébe Irinyi János, világhírű hazánkfia; nevéhez fűződik a zajtalanul gyulladó, foszforos dörzsgyújtó feltalálása. Az Erdélyből elszármazott híres vegyésztudós, Meissner Pál professzor tanítványa volt 1836-ban a bécsi Politechnikumon. Egy későbbi nyilatkozatában elmondotta, hogy tanárának az ólomszuperoxidról tartott előadása vezette a találmány gondolatára. «Meissner tanár . . . dörzsölhette a barna ólomelegyet a kénvirággal üvegmozsárban, ígérvén a figyelmes hallgatóságnak, hogy a kén meg fog gyűlni — de ez nem történvén, nekem hamar az futott eszembe, hogy ha kén helyett vilamyt (foszfort) vett volna, ez már régen égne. Ebből áll a találmány/» Hogy kipróbálja feltevését, az előadás után ólompírt, választóvizet és foszfort vásárolt, mint írta, «zündhölzlit» akart csinálni. Szemcsésítette a foszfort, barna ólomeleggvel és arab mézgával keverte össze, majd az így nyert keveréket mártósgyújtó-szálak végére helyezte. Vagyis ő volt az első, aki a káliumklorát helyett ólomszuperoxidot, a foszfor e kiváló oxidáló anyagát használta gyújtókészítéshez. Keveréke — egy súlyrész foszfor, 8—10 súlyrész ólomszuperoxid — jól bevált, a vele készült gyújtók lassan, nyugodtan égtek el, nem robbantak és nem fröcsköltek, ezért nevezte őket Irinyi zajtalan gyújtóknak. Ez a jelentős eredmény hosszú időre megszabta a gyújtógyártás fő irányát, s előkelő helyet biztosít Irinyinek a technika történe135
