Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Nyárády Gábor: A feltalálók helyzete a múltban és ma

a gyárat, hogy közvetlen kapcsolat van a közjó és egyéni jólétük között — kialakul felelősségérzetük a termelés iránt, becsületbeli dolognak tekintik az új felkarolását. Ez a felismerés azután kaput nyit a múltban elfojtott, szunnyadó tehetségek, a tömeges alkotó — feltaláló tevékenység előtt, s egyre több munkást késztet arra, hogy gondolkozzék a termelés, a termelékenység szakadatlan növelésének kérdésein, nem félve többé a munkanélküliség rémétől. Vagyis a szocializmus — mint Lenin tanítja — első ízben teremt lehetőséget arra, bogy a dolgozók megmutathassák, mit tudnak, kifejlesszék képességeiket, s megnyilvánulhassanak azok a tehetségek, amelyek a népben, e frissen buzgó forrásban megvannak. Szocialista rendszerben tehát a technika fejlődése a tömegek kezdeményezéseire támaszkodik és alapja a jólét, az életszínvonal állandó emelésének.

Amilyen gyökeresen különbözik egymástól a kapitalista és a szocialista termelés, valamint a tőkés és a szocialista termelésben alkalmazott technika eredménye, éppoly különböző a találmányok felhasználásának jogi szabályozása a régi és az új társadalmi rendben.

A kapitalista szabadalmi jog egyik legfőbb jellemzője, hogy az ellentétes érdekű feltaláló és vállalkozó közül az utóbbi pártjára áll. Nem a feltalálót, nem is a találmányt, hanem a tőkést védi, ezerféle rejtett és nyílt jogi fogással bástyázza körül. Ez a kedvezés az úgynevezett bejelentői rendszerben nyilvánul meg talán a legdurvább formában. A bejelentői rendszer értelmében — hacsak a feltaláló és a találmány hasznosítója nem ugyanazon személy — nem a találmány tényleges szerzője, a technika elismerésre méltó úttörője kapja és élvezi a szabadalmat, hanem a bejelentő, függetlenül attól, hogy van-e csak morzsányi része is a találmány létrehozásában. A szabadalomnak tehát semmi köze sincs a feltaláló érdemeihez, megbecsüléséhez, védelméhez, csupán száraz üzleti, jogi garancia, amelyet — mint a későbbiekben látjuk majd — jobbára csak a vállalkozók tudnak igénybe venni.

Ha a feltaláló nem is örül ennek, annál inkább örül a tőkés. A szabadalom ugyanis kizárólagos jogot ad — a magyar szabadalmi törvény szerint húsz évig — a találmány tárgyának iparszerű felhasználására, gyártására és forgalomba hozatalára. S ez a jog a tőkés versenyben óriási jelentőségű. Szabadalom birtokában a tőkés évekig megfoszthatja konkurrenseit valamely találmány alkalmazásának lehetőségétől. Sokszor csak azért váltja ki a szabadalmat, hogy másokat elüssön az alkalmazás jogától. Célja, hogy a találmány ne válhasson közkinccsé, — ebben van értelme és értéke. Ilyenformán a szabadalom pecsétes, hivatalos menlevél

9