Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Nyárády Gábor: A feltalálók helyzete a múltban és ma

azok számára, akik spekulációs okokból mesterségesen vissza akarják tartani a technikai haladást. Lenin egy helyütt példaként említi az amerikai Owens esetét palackgyártó gépével. A német palackgyárosok kartellje megvásárolta Owens szabadalmát, de évekig nem használta fel, nehogy az olcsóbban termelő új gép áresést s így profitcsökkenést idézzen elő. Ugyanezt tette az amerikai izzólámpa-kartell a jelenlegihez képest többszörös élettartamú izzólámpával vagy a svéd gyufatröszt a magyar «örökgyufával» — megvásárolták és elhevertették a találmányt, hogy megőrizzék monopolhelyzetüket.

Érthető, hogy így a szabadalmi irodalom, a technikai fejlődés e felbecsülhetetlen értékű tárháza, jórészt kihasználatlan marad, a tőke nem tudja, vagy nem akarja megvalósítani a feltalálók valamennyi jelentős alkotását. S mindezt a kapitalista szabadalmi rendszer nemcsak eltűri, hanem mint a tőkés «legszentebb» jogát, biztosítja is. Súlyos bűnnek tekinti a vállalkozó privilégiumának vagy üzemi titkának megsértését; annyi ez, mintha személyében sértették volna meg. Mellesleg, a gyári titok védelmében a tőkés néha magukat a feltalálókat is élszigeteli attól a munkaterülettől, ahol találmányukat alkalmazza, vagy olyképpen osztja meg közöttük a munkát, hogy az egyik ne tudja, mit csinál a másik.

De nemcsak a gyárkapun belül védi őt a törvény, hathatós biztosítékokat nyújt neki azon kívül is. Kimondja ugyanis, hogy a szabadalom hatálya az új eljárásbeli módszeren kívül kiterjed — vegyi cikkeket kivéve — a termékre is. Vagyis a szabadalomtulajdonos tőkés megakadályozhatja, hogy — akár más úton-módon is — gyára termékéhez hasonló cikkeket állítsanak elő. Aki mégis megteszi, csúnyán pórul járhat, ha leleplezik. A magyar szabadalmi törvény értelmében a szabadalombitorló 600 pengőig terjedő bírságot és 20 ezer pengőig terjedő kártérítést volt köteles fizetni a sértettnek. Ráadásul elkobozták és az elítélt költségén megsemmisítették az utánzatnak bizonyult tárgyakat, illetve az előállításukra használt berendezéseket. Ilyen és hasonló paragrafusok alapján a szabadalom maximálisan biztosítja a tőkés kizárólagossági jogát. Ezek hát a kapitalista szabadalmi rendszer fő jellemzői, amelyek arra vezetnek, hogy — mint Marx megállapítja — az emberi szellem munkájának minden új felfedezéséből rendszerint a leghitványabb és legnyomorultabb pénztőkések húzzák a legnagyobb hasznot.

Ezzel szemben lássuk, milyen főbb elveken épül fel a mi találmányi jogvédelmünk, a szocialista találmányi jog. Először is nem az esetleg adás-vétel útján megszerzett találmány bejelentőjét, hanem a feltalálót állítja előtérbe, a tényleges szerzőt, aki ebben

10