Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Koczkár Ernő: Új magyar villamosmozdonyok
periódusú áramot kell szolgáltatni. Ez úgy oldható meg, hogy a póluspárok számát szaporítjuk. A negyedik sebességnél a póluspárok száma: 2, az ötödiknél: 3. A már ismert módszerrel könnyen kiszámíthatjuk, hogy az eredmény 100, illetve 125 periódus lesz. A póluspárok természetesen szerkezeti részei a gépnek; a vezérlőberendezés feladata, hogy a szükséges számban és csoportosításban kapcsolja be őket. A periódusváltóból az áram az öt hajtómotorba jut. Ezek állórészében és forgórészében egyaránt három-három tekercsrendszer van az alkalmazott háromfázisú áramnak megfelelően. Az állórészen levő primer tekercsek kapják az áramot. A bekapcsolás pillanatában a motorok transzformátorhoz hasonlóan viselkednek és a primer tekercsekben levő áram a forgórészek tekercseiben, tehát a szekunder rendszerekben a tekercsmenetek viszonyszámának megfelelő áramot gerjeszt. Megindul a forgó mágneses mező. Ennek és a még álló forgórészekben gerjesztett áramnak kölcsönhatása folytán a motorokban úgynevezett forgatónyomaték lép fel, olyan erőhatás, amely a forgórészeket mozgásra készteti. A motorok folyamatosan felgyorsulnak,, a forgórészek igyekeznek elérni a mágneses mező sebességét. így tehát a motorok könnyen gyorsulnak és tekintet nélkül a teherre, igyekeznek állandóan megtartani a sebességüket. Egy hátrányos tulajdonságuk is van: indításkor nem tudják kifejteni a legnagyobb forgatónyomatékot, viszont áramfelvételük ilyenkor a legnagyobb. Ezen úgy segítenek, hogy a forgórészek tekercseit nem zárják rövidre, hanem kivezetik, és a végeket, mint elektródákat, egyszázalékos szódázott vízzel telt edénybe, a folyadékindítóba helyezik. Ha a víz szintje alacsony, az elektródák között — mivel csak kevés vízzel érintkeznek — kevés áram folyik át, ha a vízszint nő — több. A mozdony vezérlőberendezése automatikusan változtatja a folyadékszintet a motor fordulatszámának megfelelően. A folyadékindítóval elérjük, hogy a motorok a növekvő sebesség ellenére is megtartják vonóerejüket. Az eddigiekből tudjuk, “hogy az öt motor sebessége a 25, 50, 75, 100 és 125 periódusú, háromfázisú árammal folyadékindító útján állítható be. Egy-egv fogaskerékpárral hajtják meg a hozzájuk kapcsolt tengelyt. A motorok sebességéből, a fogaskerekek áttételi viszonyából, valamint a kerekek méretéből adódik azután a mozdony öt gazdaságos sebessége: 25, 50, 75, 100 és 125 km óránként. Lássuk végül, hogyan szabályozza ezt a mozdonyvezető. Az áram bekapcsolása után az indítógomb lenyomásával létrehozza az indítókapcsolást. Ez csak arra való, hogy a fázisváltó a szinkron 106
