Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)

Koczkár Ernő: Új magyar villamosmozdonyok

üzem e tulajdonságok mellett még sok egyebet is kíván. A mozdonyszerkesztőnek arra kell törekednie, hogy vontatómotorja nagyerejű, ugyanakkor könnyű legyen, lassan is tudjon járni, de hirtelen gyorsuljon, keveset fogyasszon és bírja a túlterhelést. Ezenfelül pedig állja a hideget, a meleget és a durva lökéseket, amelyek a vontatásnál előfordulhatnak.

Ha egy gyárban valaki úgy járatna valamilyen motort, mint ahogy a villamosmozdony motorja rendes üzemében működik, joggal vádolhatnák azzal, hogy tönkreteszi. A mozdonymotor üzemében talán nincs egy perc sem, amikor a rajta áthaladó energiafolyam változatlan volna. Egyszer gyorsul, másszor lassul. Ha egyes szakaszokon a mozdony esetleg egyenletes sebességgel jár is, ez még nem jelenti egyenletes igénybevételét a motornak. Emelkedő, kanyarok, lejtők szakadatlan váltakozása egyszer több, másszor kevesebb áramot kíván a sebesség fenntartásához. Az ilyen enyhén szólva rendszertelen fogyasztás visszahat a tápláló hálózatra, és áramlökéseket, káros melegedéseket okozhat benne. Ezek megelőzése szintén a mozdonyszerkesztő problémája.

De még mindig nem merült ki a feladata. Olcsó üzemre kell törekednie, minden wattal számot vetnie. Az a cél lebeg előtte, hogy motorja ugyanolyan gazdaságosan használja fel az áramot, amikor sík pályán aránylag lassan jár, mint amikor nehéz tehervonatot vontat gyorsítva és öt-hat perc alatt esetleg 3000—4000 kilowatt megy rajta keresztül. Kissé távoli példával a mozdonymotort szitához lehetne hasonlítani, amelyen egyszer nulláslisztet, másszor folyami kavicsot, azután meg széntörmeléket kellene szitálni, folytonosan változó mennyiségben. A modern elektrotechnika az áramfajták, feszültségek és rezgésszámok változtatása révén lehetőséget nyújt ilyen követelmények kielégítésére is. Az erre alkalmas sokoldalú villamosgépek megtervezésével azonban még nem ért véget a munka. Az áramátalakítók és motorok működését még összhangba kell hozni egymással és át kell hidalni az állandó feszültségű és rezgésszámú energiaellátás és a pillanatonként más és más feszültséget és rezgésszámot igénylő energiafogyasztás közti szakadékot. E feladat ellátására szerkesztik a mozdony elektromos vezérlőberendezését, amely önműködően ellenőrzi és szabályozza az energia áramlását.

Mindezeket a problémákat kitűnően oldották meg az újtípusú magyar villamosmozdony (1. XXIII. képtábla, 1) szerkesztői. A vezérlőberendezés, amelyet Sztrókay Pál mérnök tervezett, minden igényt kielégítő, korszerű szerkezet; a mozdony gazdaságos üzemmel dolgozik, kezelése egyszerű, működése nem zavarja a hálózatot, motorjai nagymértékben túlterhelhetek) jól gyorsít.