Gáspár László et al.: Nagy magyar találmányok (Budapest, 1955)
Koczkár Ernő: Új magyar villamosmozdonyok
Kandó Kálmán mozdonyának legfontosabb eleme, a fázisváltó, a világnak talán legbonyolultabb szerkezetű villamos gépe. A fázisváltónak a korszerű igényeket szolgáló kiegészítése: a periódusváltó. Ennek az új mozdonyon alkalmazott változata, valamint a fázisváltóval való mechanikus és elektromos összeépítése a Ganzgyár kiváló mérnökének, Mándi Andornak a műve. Alkotása szerves része, mondhatni logikus folytatása Kandó terveinek, és jelentőségét tulajdonképpen csak úgy mérhetjük fel, ha az új mozdonytípus egész szerkezetével megismerkedünk. De előbb nézzük csak meg, milyen problémák állanak a villamosgép-szerkesztő előtt. A szerszámgépek vagy másfajta megmunkálógépek tervezőjének jól kell ismernie az általa alkalmazott anyagok (acél, vas stb.) teherbíróképességét, tartósságát és viselkedését különböző körülmények között; az anyagok e tulajdonságairól közvetlen tapasztalatokat szerezhet. Gőzgépek vagy robbanómotorok tervezőjének ezen túlmenőleg még a gőz, illetve a nyersolaj várható viselkedését is figyelembe kell vennie. Mindezekkel természetesen a villamosgépek tervezőjének is számolnia kell. Elektromotorok vagy áramfejlesztők felépítésénél azonban mindezen felül számításba kell venni még valamit. A gépeit folytonosan vagy megszakításokkal átjáró, hajtó, melegítő villamosságot. Nem elég tehát az anyagok adta lehetőségek felmérése, hanem ismerni kell a villamos jelenségek nagyszámú változatát is. Hiszen a gépben alkalmazott áram kis behatásra is a másodperc törtrészei alatt cserélheti jellegét, feszültségét, rezgésszámát, erősségét. Az új mozdonyban például egy 23 000 kilogrammos óriás, a fázisváltó-periódusváltó gépcsoport dübörög, 16 000 Amltos nagyfeszültségű áramot fogyaszt tekercseiben. Szerkezete, működése lenyűgözi a szakértőt és a laikust egyaránt. De a legkisebb rezdülése is a vezérlőberendezés szívében lévő apró, párdekás villamos relétől függ, amelynek néhány milliméteres kitérése már megváltoztathatja az óriás áramfolyamainak erejét és lüktetését. A villamos tervezőmérnök tehát acélból és rézből, de azonkívül káprázatos változatosságú és sebességű áramokból építi fel gépét. Munkájához a technikai tudáson kívül alapos matematikai képzettség és szinte művészi fantázia szükséges. A villamosmozdony szerkesztőjének feladata lényegében az, hogy a mozdonyt megfelelő hajtómotorral és vezérlőberendezéssel szerelje fel. A különféle célokra alkalmazott villamosmotorok skálája — a nagyerejű, lassú járatú hengersorhajtó gépektől kezdve a villanyborotvában surrogó piciny szerkezetig — rendkívül nagy. A legtöbbnek megvan a sajátos munkaterülete. Egy helyütt a változtatható sebesség a fontos, másutt meg a teherbírás. A vasúti 100
