Sárádi Kálmán: Művészi kovácsolás (Budapest, 1970)
IV. Megmunkálás
lit ás. A kovács és a díszítőlakatos munkaterületéhez tartozik még: a tüzihegesztés, a faragás, a domborítás és az erezés. A nyújtást, szélesítést, duzzasztást kézi, illetve ráverő kalapáccsal végezzük, míg a többi munka kiviteléhez még segédszerszámok is szükségesek. A tűzhelyen közvetlenül a tűz közelében erős tüzisatut találunk (84. ábra). A tűzisatut a munkadarabok befogásához és egyes hajlítómunkákhoz használjuk. A kovácstűzhely közelében találjuk még a lyukasztólapot, amely különböző alakú és nagyságú lyukakat, szélén pedig különféle mélyedéseket tartalmaz. Főleg csapok kovácsolásakor használják (85. ábra). Díszszegek kovácsolásához szegfejezőt használunk (86. ábra). A kézi kalapáccsal való kovácsolás után a felület még egyenetlen. Ilyenkor a munkadarab egyengetéséhez, simításához széles talpú szerszámot, a simítókalapácsot használjuk (87. ábra). A kovácsolás további segédszerszámai: A sarkos illesztő vagy vállazó kalapács: vállazásokhoz, élesmenetű átmenetekhez, betörésekhez és nyakalásokhoz használják (88a és b ábra). A vállazó kalapács lehet gömbölyű élű is, ez az ún. árkoló, völgyelö kalapács (88d ábra). E műveletekhez használjuk még a vállazó elövágót is (88c ábra). A 89. ábrán a vállazás kivitele látható. Az acél hidegen való vágásához nyeles vágót (90a és 91. ábra), a meleg acél vágásához pedig nyúlánk kiképzésű melegvágót használunk (90b és 92. ábra). A vágó üllőbetétet ugyancsak vágáshoz használják (90c ábra). A hasításhoz használt vágókat lásd a 93. ábrán. A körív alakú szegélyrészeket homorúkalapáccsal (94. ábra) távolítjuk el. Vállazáshoz, nyakaláshoz, behornyoláshoz, nyújtáshoz, bemélyítő, vállazó, árkoló vagy völgyelö kalapács használatos (95a ábra). Ennek ellendarabja a nyújtó üllőbetét (95b ábra). 86. ábra. Szegfejező 80 85. ábra. Lyukasztólap 88. ábra. Vállazó kalapácsok 87. ábra. Simítókalapács 89. ábra. Vállazás 84. ábra. Tűzisatuk
